Téglássy Imre a Vasárnapnak
Nem idegen népeket kell Európába csábítani, hanem saját gyermekeinknek kell lehetővé tenni, hogy megszülessenek – vallja a negyed évszázada magzatok megmentéséért dolgozó dr. Téglásy Imre. Az Alfa Szövetség alapító elnökével, aki maga is abortusztúlélő, az életellenes gondolkodás kezdeteiről, a vörösök bűneiről és a kortárs tünetek mellett a megoldási javaslatokról is beszélgettünk.
„Hogyan szítható fel a hamu alatt pislákoló tűz?” Korunkra meggyengült a férfiideál és ezzel együtt a család intézménye is: Bedő Imre új könyvében a mai korszellemben is helytállni akaró férfiak előtti lehetőségeket és kihívásokat veszi sorra.
Nem tagadjuk, sőt tudjuk és elismerjük, hogy a nő helyzete néha rendkívül nehéz, súlyos, terhes, kínzó és gyötrő olyankor, amikor földi, tisztán emberi szempontból kedvező, alkalmas, pompás kérő akad, de akivel nem köthetne Isten előtt érvényes, szentségi házasságot.
A férjhezmenés lehetősége amúgyis erősen lecsökkent, tehát egy jelentkező, alkalmas kérőnek visszautasítása már e címen is hatalmas akaraterőt, súlyos elhatározást, fájó döntést jelent.
És ez a nehézség jelentékenyen felfokozódik és hatványozódik, ha a nőt még a szerelem édes érzése is foglyul ejti; ha a szíve lángra gyúl, megelevenedő képzelete bűbájos képeket varázsol lelke elé, a kérő közelsége, szava, érintése bizsergő mámorba ejti és főképp, ha az elszédített nő izzó és vonagló ajkán esetleg már ott tapad a kísértő férfi első forró csókja.
Milyen sajnálatraméltó, szerencsétlen és vakon az örök kárhozat veszélyébe rohanó katolikus nők azok, akik nem szentségi, tehát Isten és Egyház előtt érvénytelen házasságot kötnek. Akár mert megelégszenek csupán polgári kötéssel, akár mert másvallásúval egyházi felmentés nélkül vagy érvényes házasságban levő, de elvált férfival kötnek frigyet, akár bármely más ok miatt.
Nélkülözni kénytelenek Krisztus szentségi kegyelmét, áldását, felmagasztalását és azt a rendkívül lélekbemarkoló szertartást, amellyel mintegy Isten fogja meg a jegyesek kezét és vezeti őket jövő útjukra és amellyel az Egyház megszenteli új életüket, megadja a házasságnak Istenbe kapcsolódó, felsőbb, szentebb, igazi tartalmát.
Az előbbi fejezetben közölt és óvásra késztető körülményekkel ellentétben nem kell és nem szabad kedvezőtlen, rossz, elijesztő vagy kijózanító jelnek, körülménynek vagy házasságot akadályozó komoly hibának tekinteni a következőket:
1. Ha a kérő hibás testű, pl. félszemű, félkarú, hibás járású, himlőhelyes arcú. Sőt a tapasztalat szerint az ilyenek gyakran annál jobban értékelik feleségüket.
2. Ha a nő több nyelvet beszél, a vőlegény csak magyarul tud. Utóbbi annál jobban fogja becsülni és bámulni hitvesét képességtöbblete miatt.
Az áteredő bűn mellett létezik „áteredő jóság” is. Az alkotmánymódosítás hátterében „az igazság ragyog” a ferences szerzetes szerint.
– Ön fogalmazta meg korábban a „genderellenes eskü”-t. Hogyan értékeli a mostani alkotmánymódosítást, amely kimondja, hogy az apa férfi és az anya nő?
– Amikor az alkotmánymódosítás most megtörtént, akkor egy fordulathoz ért az európai gondolkodás. A görögök tettek ilyet, amikor először mondták ki a világot megismerve, hogy minden dolog azonos önmagával.
Már közhellyé laposodott, de örökké igaz maradi az a mondás, hogy ép testben ép lélek. De fordítva is igaz ám, hogy csak akkor ép a test, ha a lélek is az.
Ami a testnek a tiszta vér, az a léleknek a helyes világnézet, a tiszta erkölcs, a nyugodt lelkiismeret, egyetlen szóval: a vallásosság.
Kik is azok az Aprószentek? Ők azok, akik keresztség nélkül haltak meg, mégis a szentek között tiszteljük őket. Az egyház nem habozott Krisztus első vértanúinak nevezni őket, és már a 4. században december 28. ill. 29-én meg is ülte ünnepüket, karácsony közvetlen közelében. Vértanúk, mert Krisztus miatt haltak meg. Nyelvükkel ugyan nem tudták őt még megvallani, az Egyháznak az a bizonyossága viszont, hogy szentként tiszteli őket, mégis arra enged következtetni, hogy ehhez a titokzatos keresztséghez elég a szándék, amely Krisztushoz kapcsolja őket. Heródes esetében nyilván egy negatív szándék volt jelen. De így van ez a szülők esetében is, akik megkereszteltetik gyermeküket. Az ő feltett szándékuk, hogy keresztény módon nevelik majd a gyermeket, elég ahhoz, hogy megkapja a keresztséget – noha a gyermek maga még nem képes megvallani Krisztust.
Tudod anyának lenni azt jelenti, hogy valamikor kitépték a szívem, megfelezték, hogy a tiéddel együtt doboghasson újra. Meghaltam. Meghalt bennem a szertelen, a bohém, és az esztelen, helyette megszülettem én. Az anya. Anya, aki melléd rendeltetett, holott tudtam, nem az enyém vagy, nem birtokollak, csupán vigyázhatok rád.
A férjhezmenésnél szükséges óvatosság, okosság és előrelátás elsősorban is azt kívánja, hogy a kérőt lehetőleg jól megismerjük és kiismerjük.
A házastársak legtöbb csalódása, elégedetlensége és boldogtalansága a másik félről alkotott téves ítéletből származik.
Többnyire csak a külsőséget nézzük és vesszük figyelembe, valamint azt, ami azonnali és közvetlen hatással van ránk: a kérő állását, vagyonát, címét, rangját, termetét, a tőle vagy nála várt karriert, a hízelgő, bókoló szavakat, az egeket festő szép ígéreteket. Ezek néha teljesen megbabonázzák a nőt. Pedig nem ezek a külsőségek az igazi sorsalkotók és még kevésbé a boldogságot biztosítók. A külsőségek csupán az igazi, belső, boldogító tényezőknek ráadásai, többletei, fokozói, támogatói, kísérői.
Többen úgy gondolják: az önkielégítéssel semmi gond nincs, hiszen éppen ez segít, hogy megszabaduljak a rám törő kísértésektől, feszültségektől anélkül, hogy valakit bűnbe vinnék. Nézzük meg, mennyi igazság van ebben. Ez az írás most nem annyira útmutató.
Az önkielégítés kb. annyira segít megszabadulni a kísértésektől, mintha prostituálthoz mennél. Ezáltal eléred, hogy ideiglenesen megszabadulsz a szexuális vágytól, de nem ez a végső cél.
Caffarra bíboros interjúja
Carlo Caffarra bíboros, Bologna nyugalmazott érseke, a II. János Pál Házasság- és Családtudományi Pápai Intézet alapító elnöke, jelenleg az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága, valamint a Pápai Életvédő Akadémia tagja, május 19-én interjút adott az Aleteia nemzetközi katolikus hírportál újságírójának. Az interjúban felidézte levélváltását Lúcia nővérrel. A fatimai látnok a következőket közölte Caffarra bíborossal: „Eljön az a pillanat, amikor a döntő küzdelem Krisztus uralma és a sátán között a házasságról és az egyházról szól”.
Azt mondják, hogy a férfi sorsa a nő. De még inkább igaz, hogy a nő sorsa a férfi. És még hatványozottabban, a legfelső fokban az asszony sorsa a férj.
Az asszonynak életmódja, háziasszonyi s anyai mivolta, boldogsága, szerencséje, földi, sőt örök sorsának mikénti kialakulása is nagyrészt a férjétől függ.
– a Genderőrület című könyvről
Vajon szüleink, nagyszüleink gondolták volna valaha, hogy a teremtés és a természet rendjének legalapvetőbb igazságait egy a nemek egyenjogúságának eszméjéből kinőtt ideológia nevében tagadni fogják? Hogy alkotmányos szinten szükséges rögzíteni a következő generációk védelmében azt, hogy „az anya nő, az apa férfi”? Megfordult volna a fejében a magyar népmeséken, Lázár Ervin és Csukás István csodálatos történetein felnevelkedő generációnak, hogy egykor majd gyermekeiknek, unokáiknak homoszexuális hercegekről és gendersemleges királylányokról szóló esti meséket akarnak olvasni?