Az igazság szabaddá tesz (2014)
Balázs atya 15 perces tanítása az adventi időszak alatt hangzott el. A Mária Rádió felvétele (2014. január 28.). Köszönet Laci
Balázs atya 15 perces tanítása az adventi időszak alatt hangzott el. A Mária Rádió felvétele (2014. január 28.). Köszönet Laci
Egy vidéki piarista gimnázium tanulói és az osztályfőnök „Az érték a mérték” névvel szubjektív blogot indítottak: megvizsgálnak egy témát több szemszögből . Íme egy kedvcsináló részlet a párkapcsolatokról című írásból.
„Ha a felnőtt emberek nem kötelezik el magukat házasságra, nem biztos, hogy később a társuk nem hagyja ott őket egy fiatalabb, egészségesebb partner miatt. De az is majdnem biztos, hogy társuk szülei sem remélhetnek segítséget az ilyen embertől, amikor arra szorulnának.
„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” 1Kor 13,12
Észak-Karolinában, az óceán partján nőttem fel, hozzászoktam, hogy zavaros a víz, amiben úszom. A nap szikrázva ragyogott a víz színén, de általában alig pár centire lehetett az Atlanti Óceán barnás vizében a felszín alá látni. Ifjú kobakomban kavarogtak a feltételezések, ahogy a lábujjaim különböző dolgokba ütköztek.
Joseph Hämmerle személyes élménye alapján írja: Midőn Padre Pio az oltárhoz lépett, már túl volt az Úr megostorozottságának és tövissel való koronázásának haláltusáján! Teljesen kimerülten, összegörnyedve lépett fel – két társa támogatásával – az oltár lépcsőjén. Oly gyenge volt, hogy még az áldásosztásnál is tartaniuk kellett a karját. A bűnbánatnál, vérző kezével verdeste sebes mellét s imádkozott, de hogyan…?!
Babák és táncok… Borospohár kehely helyett…Lepény ostya helyett… Világzene liturgikus dalok helyett…
Vigyázó szemünket nem ártana néha Brüsszelre vetni. Utánanézni, milyen előterjesztések várakoznak szavazásra, és ezek – rövid és hosszú távon – hogyan befolyásolják majd az életünket.
„Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,19a)
Tavaly januárban kértem Istent, mutassa meg, melyik az a szó, ami a következő évemet meghatározza. Ilyesmikre számítottam, hogy „felismerés”, „megújulás”, „közelség”. Valami szép és frissítő tulajdonság Istennel való kapcsolatomban.
A világi média egyik kedvenc dajkameséje Ferenc pápáról azt hangoztatja, hogy a pápa nem fordít akkora figyelmet az abortuszra és az emberi élet szentségére. Természetesen mi ezt jobban tudjuk, és odaát a Catholic News Service-nél valaki nagyszerű munkát végzett azzal, hogy az alábbi idézeteket összegyűjtötte.
Ez itt a reklám helye: a tréning szervezőit, Petrát És Robit Szentlélek szemináriumon ismertem meg, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Példaértékű vállalkozást indítottak Pécsett – gyermekeink tanulási módszereinek segítésére. A szerk.
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok.” Fil 1,3
Hideg, téli szombat délután volt, lementem az alagsori raktárszobánkba rendet rakni. Papírokat kellett szétválogatnom, ünnepi díszeket feltekernem, s különféle egyéb tárgyakat sorba raknom, elrendezgetnem a polcokon. Úgy számítottam, h ogy másfél óra alatt végzek, de nem számoltam egy tényezővel. Az emlékekkel.
Csak kapkodtam a fejem, hogy jól hallok-e. A Kossuth rádióban többször is hallottam a reklámot, mely a Müpa egyik előadására hívja a nagyérdeműt. Mit mondanak? Opera Ádám első feleségéről, Lilitről?
Nem Dávid tette magát királlyá, hanem az Úr választotta és kente föl, mégis neki magának is meg kellett érte harcolnia. Mi pedig a szent keresztségben Krisztus királyságának fölkent tagjai lettünk, az ő isteni természetének részeseivé váltunk, és a Szentlélek mint Isten élete, kenete működik bennünk.
„Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!” Zsolt 51,12
Michaellal való házasságunk elején, mikor összekülönböztünk, nem az imádkozás volt az első gondolatom. Inkább utolsó menedéknek számított. Előbb más módszerekkel próbálkoztam: vitatkoztam, könyörögtem, nem hallottam meg, elkerültem, szembe szálltam, veszekedtem, na és persze alkalmaztam az örökké népszerű csenddel büntetést. Az eredmény? Egyáltalán nem meglepő módon, szinte semmi.
1918 szept. 23-án (három nappal a stigmák elnyerése után) egy lelki leányának ezt írja:
…Az ima szent ajándéka, leányom, az Üdvözítő kezében van, és minél inkább kiüresíted majd önmagadat, vagyis minél inkább megszabadulsz egyéni hajlamaidtól, és minden testi köteléktől ( – belegyökerezve ugyanakkor a szent alázatosságba – ), annál inkább megadja majd ezt az ajándékot szívednek.