A közismert „Imádkozz, remélj és ne aggódj” mellett a szent néhány kevésbé ismert mondása
A kötelesség mindennél, még szent dolgoknál is előbbre való.
Van, hogy az embernek úgy kell néznie, hogy ne lásson, és úgy kell látnia, hogy ne gondoljon rá.
Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka pénteken reggel kilenc órakor kezdte meg első adventi szentbeszédét az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában, Ferenc pápa és közvetlen munkatársai jelenlétében.
Van egy igaz történet, ókori iratok és ikonok által is rögzített, miszerint Miklós püspök arcon ütötte az eretnek Ariust az Első Niceai Zsinaton (325), és tettét utólag maga Jézus hagyta jóvá.
Az „eretnek” kategória ma is hivatalos jogi kifejezése az Egyháznak, és azokra alkalmazható, akik tudatosan, nyilvánosan és kitartóan valamelyik dogma/hittétel ellen foglalnak állást. Nyilván nem érdemes mindenkit leeretnekezni, akiről azt gondoljuk, hogy nem ért egyet velünk, de kellő körültekintéssel a fogalom alkalmazható és hasznos.
Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik? Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme. (Iz 29,17-18)
Különös módon két testi vakság szeretetben összeadva teljes belső látást ad eredményül. Mert előfordulhatott volna – ami majdnem mindig bekövetkezik –, hogy a két embert, akiket a nyomorúság összehozott, a szerencse, sorsuk jobbra fordulása elválasztja egymástól.
Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él.
„…azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.” (2Kor 12,9)
Ez is egy olyan nap volt. Zuhogó esőben vezettem a repülőtérig. Szürke volt az ég. Borús az egész nap. Én is az voltam. Nagyon. Egy csomó dolgot, ami az életben rám volt bízva, egyre inkább tehernek éreztem, mintsem áldásnak.
Isten lelke a béke lelke, és a legnagyobb szükségek idején, a fájdalom is eltölt nyugalommal, alázattal, bizakodással. Ez irgalmasságának ajándéka.
Soha nem láttam azelőtt. Magam sem tudom, miért szólítottam meg a pályaudvaron. Talán azért, mert – Köln felé indulva – még volt elég időm a vonat indulásáig.
Vagy inkább azért, mert vak volt, s láttam, hogy nem tudja, merre kell mennie a nagy tumultusban. Fehér botját ide-oda lengette a földön, nehogy valamibe belebotoljon, és lépése bizonytalan volt. Megkérdeztem hát, hogy hova akar menni? Azt válaszolta, hogy Mannheimba menne, de nem tudja, merre van a menetjegyiroda…
„Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.” (Zsolt 106,3)
Csak egy fahéjas kifli volt. Persze nem a közönséges, előrecsomagolt, nehezen harapható fajta. A helyi éjjel-nappali büfében árulták, bőséges sajtkrémes töltelékkel. Érdekel az ára? 285 dollár.
A tanulmányok az élettársakkal kapcsolatban 13 kockázatot azonosítottak (nem számítva ide azt a veszélyt, amit ez a gyermekre nézve jelent).
A családi zsinat munkáját segítené az olyan pszichológiai tudományok jobb ismerete, melyek a katolikus család létfontosságú területeit érintik, mint például az együttélés, válás, a házastársi konfliktusok megoldása és a homoszexualitás kérdése. Ebben a cikkben az együttélés kapja a hangsúlyt.
Az olaszországi San Giovanni Rotondóban élő szent életű kapucinus látogatása a börtönbe zárt és szigorú felügyelet alatt tartott Mindszenty bíborosnál mindenképpen természetfeletti jelenség.
Így azzal a – nem ismeretlen – jelenséggel találjuk szemben magunkat, hogy a történelmi események vizsgálatakor az egzakt kritikai módszer nem mindig elégséges.
„Nekem jó az Istenhez tartozni: Az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.” (Zsolt 73,28)
Gyermekkorunkban álmodozunk, reménykedünk, vágyakozunk – elképzeljük, milyen is lesz az életünk. Berendezzük a színpadot, ahol majd felnőtt életünk zajlik. Veszekedéssel teli otthonban nőttem fel, nekem majd békés, félelem nélküli életem lesz. Nem ismertem Jézust, de vágytam Rá. Vágytam a szeretetre, és miközben Jézusra vadásztam, számtalan élvezettel igyekeztem betölteni a szeretetűrt lelkemben. Betölteni azt a helyet, ami Jézus számára készült.