Egy kopottasan öltözött nő lépett be az élelmiszerüzlet ajtaján. Odament az üzletvezetőhöz és halk, alázatos hangon arra kérte, hogy adjon neki hitelbe némi élelmiszert. Elmagyarázta, hogy a férje súlyos beteg és nem tud dolgozni, a négy gyereküknek pedig szüksége van az ételre.
Amikor azt kérdezik, lemondhat-e egyáltalán a pápa, ebben gyakran talán az a ködös sejtelem bújkál, hogy a pápaság olyasmi, mint a püspökség, csak még egy fokozattal följebb van. Ezért látom értelmét, hogy ismét bizonyítsam a magyarázványt, akarom mondani, magyarázzam a bizonyítványt.
avagy nyelvi lelemény egy széthulló világban
A hagyományos házasság- és családmodellt romboló újítások újabb fejezete lehet a következő svéd javaslat: Ma már ugyan egynemű párok is összeházasodhatnak, de miért csak ketten? Milyen alapon szabályozza az állam, hogy hány ember és milyen nemi összetételben házasodhat össze? Miért csak egyetlen – ellentétes vagy azonos nemű emberrel – kötheti össze az életét valaki?
Az agykontroll mögött megbúvó szellemiségre, és néhány New Age áramlatába tartozó módszer démoni rokonságára leleplezően mutat rá a debreceni M. Zoltánné igaz története.
Jézus Krisztusban az erős Isten jelent meg közöttünk. Tanításából erő árad, és aki hozzá csatlakozik, részesedik erejéből, s úrrá lehet
Istenem, adj nekünk papokat, hogy megszakítás nélkül bemutassák a Szent Áldozatot, hogy kisgyermekeket vezzessenk hozzád, hogy a keresztény népet a
Joseph Ratzinger bíboros elmélkedésének szerkesztett változata, amely 1997. március 5-én (nagyböjt 3. szerdáján) a Lateráni bazilikában hangzott el.
Alig ismertelek meg a sok maskarás között a szombati farsangi bálon. Meg is kérdeztem, miért épp ilyen maszkot választottál?
Azt válaszoltad: Azért, hogy ne ismerjenek meg! Azért, hogy kérdezzék, ki rejtőzik vajon e maszk mögött?
„Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. „ (Iz 58,11)
Attól még hogy nagyszerű, ami történik, nem biztos, hogy Istentől van. Ez így van, és onnan tudom, mert én is képes vagyok úgy manipulálni a helyzeteket, hogy nagyszerű dolgok süljenek ki belőle.
A mai ember hasonló a szkarabeusz bogárkához, melynek egész élete egy kis földgöröngy görgetéséből áll. Bezzeg a hernyó élete végén bábba göngyöli magát s egyszer csak ujjá születve színes lepkeként szárnyal ki az ég magasságai felé. Miért töltjük életünket csak kis rögök görgetésével, amikor szárnyalatnánk az ég felé?
Amikor a komp rámpájáról a rakpart betonjára lépek, a fiam kezét érzem a vállamon. – Hát megérkeztünk! – mondja lelkesen. Athosz kikötőjében, Dáfniban szállunk partra, Athosz pedig az ortodox kereszténység második legszentebb helye.
„Jézus ezt felelte: “Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37-39)
Nemrég átnéztem a megjegyzéseket egy közösségi oldalra feltett bejegyzés alatt. Többnyire biztatóak, kedvesek voltak. Nem mindenki értett egyet a szerzővel, de ők is civilizáltan közölték véleményüket. Volt viszont egy harmadik csoport. Egy sokkal kisebb, de sokkal hangosabb csapat.
Vannak keresztények, akik kérő imáikban mindig különösen nagyszabásúak.
Azért, hogy meg tudjanak bocsátani a kollégájuknak, aki tegnap megbántotta őket; hogy a faluban legyen tisztességes víztisztító; hogy a gyerekük élete ne csak a karrier körül forogjon; hogy az anyósuk lábfájása enyhüljön; hogy mindkettőjük szempontjait figyelembe véve, keserűség és harag nélkül meg tudják beszélni a férjükkel, ki használhatja holnap a kocsit; hogy a plébánosuk mélyebben átélje a hivatását – ilyenekért soha nem imádkoznak.