James Martin új szintre emeli az istenkáromlást
Nem néztem meg az interjút – miért akarna egy hívő katolikus ilyesmit nézni? Elég rossz volt elolvasni az összefoglaló cikket.
Nem néztem meg az interjút – miért akarna egy hívő katolikus ilyesmit nézni? Elég rossz volt elolvasni az összefoglaló cikket.
Amikor az angyalok egy része visszautasította a számára kijelölt feladatot, az öngyűlölet és önutálat tökéletes aktusát hajtották végre, ezért az öngyűlölet az a pszichológiai mintázat, amely az ő sajátjuk. Nekünk tehát két ok miatt is kerülnünk kell az öngyűlöletet: egyrészt, mert ez bűn a szeretet ellen, másrészt mert ezáltal megvalósítjuk azt a spirituális mintát, amely gyökerében démoni. Ez ugyanis az a lelki irányultság, amelyet a démonok igyekeznek kialakítani bennünk, mert ez tesz minket velük kompatibilissé.
Elõttem van három imakönyv, amelyek magukba foglalják a katolikus hittan rövid összefoglalását:
Az elsõ a Katolikus Imakönyv, Életünk Krisztusban, kiadja a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség, 1975. Ez az imakönyv meg sem említi az égbekiáltó bûnöket. Miért? Mert talán akkor még annyira törekedtek az emberek az erkölcsös életre, hogy az ilyenfajta intelmek fel sem merültek.
A homoszexualitással kapcsolatos hagyományos keresztény álláspont a kortárs kultúra számára gyakran úgy jön le, mintha a keresztények a testi vágyakat, sőt, magát a testet értékelnék le, szemben azzal a felszabadító modern szemlélettel, hogy a testünk (és annak vágyai) hozzánk tartoznak, elengedhetetlen tartozékai annak, akik vagyunk. Úgy tűnik, a keresztények azért tiltanak, mert valamiért nem tartják fontosnak a testet és nem veszik komolyan annak a vágyait. De ennek éppen az ellenkezője igaz.
A Római Birodalomban, Krisztus idejében teljes szabadosság uralkodott a nemi szokások területén. A homoszexualitás, a prostitúció, a házasságtörés, a fogamzásgátlás és az abortusz a rómaiak között általánosan elfogadott és gyakorlott szokás volt. Már jóval korábban az olyan görög filozófusok, mint Platón és Arisztotelész is támogatták azokat az állami törvényeket, amelyek engedélyezték az abortuszt és az eutanáziát (fogyatékkal született gyerekek és tehetetlen öregek meggyilkolását). Azokban az időkben jöttek létre az első abortuszklinikák, valamint azok a sebészeti műszerek, melyek lehetővé tették a gyermek meggyilkolását az anya méhében.