(Lagrange: A Lelkiélet Hármas Útja 23. fejezet: A szellemek megkülönböztetése) A Szentlélek iránti engedelmesség, amelyről az előző fejezetben beszéltünk, mint
A szellemek megkülönböztetésének adományát hivatal nélküli laikus személyek is megkaphatják – ez a Szentlélek egyik ajándéka, amit többek között a katolikus karizmatikus megújulásban is rendszeresen használnak. MIndez természetesen semmit nem változtat azon a tényen, hogy a jelenések hitelességének megítélési joga a helyi püspöké – ahogy ezt Ripperger atya is megállapítja. A szerk.
Az Egyházban nagyon sokan elvesztették a természetfeletti hitüket eretnekségek elfogadásával és követésével. De a hitben megmaradókat sem hagyja a sátán érintetlenül: azok számára, akik fájlalják az intézményes egyház és egyháziak romlását, szeretik a Szűzanyát, ismerik a rózsafüzér fontosságát, olyan csapdát állít, amely a modernistákkal ellentétes irányban, de mégiscsak eltávolítja őket az Egyháztól: állítólagos jelenések mértéktelen keresésével és hajhászásával kísérti őket. Ezért nagyon fontos a jelenések megkülönböztetésének szempontjait és egyházi gyakorlatát megismernünk. Erre szolgál Chad Ripperger témába vágó előadásánakrövid összefoglalása.
A megkülönböztetést adományként vagy tudományként tudjuk megvizsgálni.
A megkülönböztetés adományát –amely egyike a Lélek adományainak – megkaphatja az egyén, de működhet közösségi szinten is. Nem feltétlenül kötődik mély teológiai ismeretekhez, bár ezek nagyban segíthetnek a helyes megkülönböztetés gyakorlásában. Fontos, hogy mint bármely adományt, gyakoroljuk ennek a használatát is. Úgy gondoljuk, hogy egyike a legfontosabb és „leghasznosabb” adományoknak: a szó legszorosabb értelmében élet- és lélekmentő lehet.
Sajnos azt is látjuk, hogy túlzott használata vagy alig használata is gondokat okozhat az egyén vagy a közösség lelki fejlődésében. Sok atya vagy testvér a pasztoráció más területeit tartja fontosnak, a megkülönböztetést elhanyagolják, pedig teológiai, hittudományi ismereteik nagy súllyal esnének latban a helyes út kiválasztásában, a megkülönböztetés gyakorlásában.
Lagrange: A Lelkiélet Hármas Útja 23. fejezet: A szellemek megkülönböztetése)
A Szentlélek iránti engedelmesség, amelyről az előző fejezetben beszéltünk, mint mondottuk, belső csendet, szokásszerű emlékezést és a távolságtartás szellemét követeli meg, hogy meghalljuk sugallatait, amelyek eleinte egy titkos ösztönhöz hasonlítanak, amely egyre inkább kinyilvánítja isteni eredetét, ha hűségesek vagyunk hozzá. Ez az engedelmesség azt is megköveteli, hogy a Szentlélek sugallatait megkülönböztessük azoktól, amelyek tévútra vezethetnek bennünket, két másik szellem sugallataitól, amelyek elsőre jónak tűnhetnek, de a halálba vezetnek. A szellemek megkülönböztetése következésképpen olyan téma, amelyet meg kell fontolnunk.
Németországban történt egy imaösszejövetelen, talán már két évtizede. A résztvevők között volt az Istenben boldogult Marosi Izidor, akkori váci segédpüspök, később váci megyéspüspök atya is, de rangrejtve, nem püspöki öltözetben. Az összejövetel vezetői úgy ítélték meg, hogy egy olyan személynek, akiért imádkoztak, „nagy exorcizmusra” van szüksége. Vagyis: ünnepélyes exorcizmusra.
Valaki azt az ismeretet kapta a Szentlélektől, hogy a teremben jelen van egy püspök, és neki kell az exorcizmust végrehajtania. Miután ezt kihirdették, a püspök atya nagy szabadkozva előállott: ő valóban püspök, de igazán nem tudja, hogyan kellene egy ilyen imádságot végezni. Azt mondták neki: nem baj, majd előre mondják a szabadító imádságot, ő csak mondja utánuk. Megtörtént. Az illető, akiért imádkoztak (ha jól tudom, egy török hölgy) valóban megszabadult a démoni befolyástól.
Hogyan ismerhetjük fel a lelki megmozdulásokat, abból a célból, hogy a jókat elfogadjuk és a rosszakat elutasítsuk
1. szabály: Akik halálos bűnt halálos bűnre halmoznak, azok elé az ellenség rendszerint az élvezetek képeit állítja. Érzéki gyönyöröket és élvezeteket képzeltet el velük, hogy jobban megtartsa és növelje őket romlottságukban és bűneikben. A jó angyal az ilyeneknél ellenkező módszert alkalmaz, lelkiismeretüket az értelem ítéletével furdalja és mardossa.