Olvasnivaló

Galgóczy Erzsébet életrajzából (1)

Az egyetlen ismert magyar stigmatizált a szolnoki Galgóczy Erzsébet. A szerk.

1. rész: A puha fészek

Így ír magáról: „Még kétéves koromban sem tudtam járni. Azt mondták, hogy angolkóros vagyok. Születésemtől kezdve mindig beteges voltam. Édesanyám nagyon sokat aggódott értem és sok anyagi áldozatot hozott, hogy fölerősödjem. Mikor végre megtanultam járni, gondatlanságból ottfelejtett lúgkövet ittam és nemsokára eltört a bal lábam. Ez megint hosszú hónapokra ágyhoz kötött és fokozta Édesanyám aggodalmát.

Olvasnivaló

Galgóczy Erzsébet életrajzából (7)

Haláláig – pénteki napokon, – átéli Krisztus szenvedését, hordozza Vele a terheket, lelkeket ment és engesztel. 1930. év nagyböjtjében Jézus oldalsebét is megkapja. Máriácska továbbra is jön hozzá, ápolja.

„Különben Máriácska is ígérte segítségét, és csakugyan minden pénteken magam mellett láttam, amint letörli a vért a kezemről. Csak Ő tudta ezt olyan gyengéden csinálni, hogy nem okozott fájdalmat.”

Olvasnivaló

Galgóczy Erzsébet életrajzából (6)

Már hónapok óta feküdtem ágyban, mikor kezelőorvosom egy-jóhírű belgyógyászt hívott konzultációra. Dr. Varga Imre tanársegéd akkor jött Szolnokra. Sokat reméltem tőle. Úgy gondoltam, ha csak rám néz is, meggyógyulok. Nagyon jónevű orvos volt. Alaposan megvizsgált és kérdezte: Mióta fekszem?

– Már majdnem egy éve. Mikor kelhetek föl? Mikor gyógyulok meg?

Először nem akart válaszolni. Azt mondta: úgy tudja, hogy kongreganista vagyok. Akkor kérjem a Jézuskát, hogy gyógyítson meg, mert ő úgy hiszi, hogy még sokáig kell feküdnöm.

– Meddig? Egy hónapig?

– Talán még egy évig is.

Olvasnivaló

Galgóczy Erzsébet életrajzából (5)

Fényes bravúr! Páratlan hősiesség egy tizenhárom éves kislánytól! Ő mégis így ír: „Nagyon boldog voltam, de azért csalódott is, hogy nem haltam vértanú-halált”

– 1920. március 12-én fekszik betegen ágyba, és ettől kezdve tulajdonképpen élete végéig fel sem kel. 42 év súlyos testi és lelki szenvedésekben, ágyban fekve, tehetetlenül!

Olvasnivaló

Galgóczy Erzsébet életrajzából (4)

Az egyetlen ismert magyar stigmatizált a szolnoki Galgóczy Erzsébet. A szerk.

– Nem tudok gondolni semmit, mert fogalmam sincs róla, hogy ki lehet …

Az is csodálatos volt, hogy bár elég sokan látogattak akkoriban, de sohasem találkozott össze senkivel. Vagy éppen akkor ment el valaki és utána nyomban Ő jött; vagy Ő volt ott és távozása után jött más. Édesanyám is kezdte figyelni. Többször be is nézett a szobába, volt-e már? Ha közvetlen a látogatása után jött be valaki, mind azzal lépett be: „De finom illat van itt! Milyen virágtól?” (Amikor kétszer nem jött, Édesanyám egész nap mellettem ült, mert rosszul voltam.) Magamban sokszor gondoltam arra, hogyan tudja, hogy nincs most itt senki. Mindig olyan biztonsággal jött, mintha tudta volna, hogy nem zavar senki. Mióta Lelkiatyám mondta, hogy sejti, ki lehet a látogató, engem is jobban foglalkoztatott. Nagyon megszerettem, el sem tudtam volna gondolni, hogy egyszer majd elmarad.

Olvasnivaló

Galgóczy Erzsébet életrajzából (3)

Az egyetlen ismert magyar stigmatizált a szolnoki Galgóczy Erzsébet. A szerk.

A buzgó édesanya mindjárt oltárt készített az Oltáriszentségnek, gyertyát gyújtott és egész éjszakáját imádásban töltötte. Reggel mindent elvittek a templomba. A hitoktatónak, Hermann Tádé atyának adták át.Mikor átvette az Oltáriszentséget, elsírta magát. Azon a reggelen abból a cibóriumból áldoztak.

Olvasnivaló

Galgóczy Erzsébet életrajzából (2)