Anyagot gyűjtöttem egy levelezőlista felvetései nyomán, amikor rábukkantam Maria Simma nevére. Csodálatos egyszerűséggel magyarázza mindazt, amit csak feltételezünk vagy pontatlanul tudunk.
Találkozás a vasúti fülkében
„Megismersz?” – kérdezte tőlem egyszer egy szenvedő lélek. Kénytelen voltam nemmel válaszolni. „Dehogynem. 1932-ben vonattal mentél Hallba, azon a vonaton utaztam én is”.
Már emlékeztem: Volt ott egy ember, aki hangosan szidta az egyházat és a vallást. Bár akkor még csak 17 éves voltam, összeszedtem minden bátorságomat, és megmondtam neki, hogy nem jó ember, ha a szent dolgokról ilyen gyalázatosan beszél. „Túl fiatal vagy te ahhoz, hogy kioktass!” – vetette oda. „De mégis okosabb vagyok, mint maga!” – válaszoltam hetykén. Erre már nem szólt semmit, csak leszegte a fejét. Amikor leszállt a vonatról, arra kértem az Üdvözítőt, hogy ne hagyja elveszni ezt a lelket. „Ez az ima mentett meg” – mondta a szenvedő lélek – különben a kárhozatra jutottam volna”.
Mi segít a szenvedő lelkeken?
A legértékesebb segítség kétségkívül a szentmiseáldozat, de csak annyiban, amilyen mértékben az elhunytak életük során hittek ebben. Itt is érvényes az a mondás, hogy ki mint vet, úgy arat. Egyébként a hétköznapi szentmisék is beszámítanak, nemcsak a kötelezőek, amelyeket vasárnap és ünnepnapokon tartanak. Természetesen nem mindenki tud hétköznap misére járni; az embernek van munkája, egyéb feladatai is, és első a kötelesség. De van, aki el tudna menni, anélkül hogy emiatt elmulasztaná egy másik kötelességét: pl. egy nyugdíjas, aki egészséges, időben fel tud kelni, közel lakik a templomhoz, de azt mondja: „Vasárnap kötelességem templomba menni, hétközben nem, tehát nem megyek”. Aki így gondolkodik, és ennek megfelelően cselekszik, annak a halála után sokáig kell várnia, amíg egy érte mondott szentmise a hasznára válik – hiszen életében sem tartotta sokra az istentiszteletet.
Tatsachenberichte /Esetleírások
Semmi esetre sem szabad eleve elvetni azt a gondolatot, hogy Isten bizonyos körülmények között, a léleknek a testből való kiválásának pillanatában, vagy éppen egy szenvedő Léleknek lehetővé teszi, hogy valamilyen hatást gyakoroljon az élőkre. Ha Isten egy másvilágon tartózkodó lelket egy evilági lélekhez enged szólni, ez mindig az Ő velünk kapcsolatos üdvösségi terve szerint történik. Akkor Isten valami rendkívüli módszerrel akar megszentelni egy emberi lelket – ám ez semmi esetre sem valamiféle emberi kíváncsiság kielégítését jelenti; de a megijesztésünket, megfélemlítésünket sem.
Dr. J. Klug: A katolikus hit tartalmáról
A Franz Tschann segédpüspöknek írt jelentés,
amelyet Alfons Matt[1] plébános írt Franz Tschann-nak (†1955), az ügyben illetékes feldkirchi segédpüspöknek
„Úgy látom, ezeket a lelkeket a tisztítótűz kínjai közepette kétféle érzelem keríti hatalmába: az egyik az, hogy szenvedéseiket szívesen hordozzák, és hitben látják: Isten nagy irgalmasságot cselekedett velük. Tudatában vannak ugyanis bűneiknek, ugyanakkor ráébredtek Isten nagyságára.
A másik érzelem pedig az örömé, amit Isten rendelése fölött éreznek, Aki a legteljesebb szeretettel és irgalmassággal cselekszik a lelkekkel.”
Génuai Szent Katalin
Köszönet Katona István atyának (Marana Tha Kiadó), aki lehetővé tette a kiadvány közreadását. A szerk.
Eredeti cím: Maria Simma: Erlebnis mit Armen Seelen
Fordította: Daczi Margit
A fordítás a német 20. kiadás alapján készült