Szent Ignác az Ötödik Szabályban arra bíztat bennünket, hogy soha ne változtassunk egy gyakorlaton vagy elkötelezettségen a lelki sivárság idején.
Képzeljük el, hogy lenne egy testőrünk, aki mindig velünk van. Minden szokásos testőri feladatot elvégezne, például megvédene a veszélyektől, elhárítaná a támadókat és általában minden helyzetben ügyelne a biztonságunkra. De ennél többet is tenne: erkölcsi útmutatásokat ajánlana nekünk, segítene erősebb személyiséggé válni és elvezetne életünk végső céljához.
Nem is kell elképzelnünk, mivel már van egy ilyen testőrünk. A keresztény hagyomány őrangyaloknak nevezi őket. Létüket a Szentírás is alátámasztja, és mind a katolikusok, mind a protestánsok hisznek bennük.
Köszönet a szerzőnek a másodközlés felajánlásáért. A szerk.
Történt egyszer, halljuk Lukács evangéliumában, hogy miután az Úr Jézus éppen imádkozott, amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni”. Ekkor tanította meg a Mester a Miatyánk szavait. Az Úr imádsága (Oratio Domini) Krisztus követőinek a számára az imádság mintája, amelynek szentírási szavait változatlan formában használjuk a liturgiában az Egyház kezdete óta (vö. Didakhé 8,2; Mt 6,9‒13).
A kísértés órájában Malachi Martin azt állítja, hogy az Egyház története Krisztus életét tükrözi. Az Egyház jelenlegi állapota Jézus kínszenvedését és keresztre feszítését idézi.
Urunk keresztre feszítésekor úgy tűnt, hogy a gonosz erők győztek. Kínszenvedése során Jézus ezt mondta: „Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.”[1]. Ma szintén úgy látszik, hogy a gonosz győzedelmeskedett. A legalizált abortusz, az ocsmányság uralkodása a kultúrában, a mindenütt felbukkanó pornográfia mind az ördög keze nyomát mutatja. A templomokban a hívek számának aggasztó fogyása, egyik rettenetes botrány a másik után, jó papok meghurcolása, a papság gyengesége a napjainkban megnyilvánuló gonosszal szemben – mind világosan mutatja, hogy a sátán beférkőzött közénk.
“Azt nem kerülhetjük el, hogy madarak repüljenek el a fejünk felett, de azt már megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban.” Luthernek ez a szemléletes mondása két tényt fejez ki a kísértéssel kapcsolatban: mindenkit érhet kísértés, de ellenállhatunk és győzhetünk felette.
Mivel ebben a fejezetben szinte kizárólag az utóbbi igazsággal foglalkozunk, először szóljunk néhány szót az elsőről.
Vannak, akik nem hisznek a Sátán létében, vagy nem tulajdonítanak különös jelentőséget működésének. Ők azok, akik a legbiztosabban az uralma alatt állnak.
„Mennyire sajnálatra méltók is vagyunk, ha nem támad minket hevesen a Sátán! Minden látszat ellenére a Sátán barátai közé számítunk. Engedi, hogy veszedelmes békességben éljünk; elaltatja éberségünket azzal, hogy elhiteti velünk, hogy teszünk néhány jó cselekedetet, adunk némi alamizsnát, és kevesebb rosszat teszünk, mint mások.”
Mindig küszködést jelentett a családunkban az esti ima elvégzése, amikor a gyerekeink még kicsik voltak, mivel nem akarták, hogy imádkozzunk. Az egyik este annyira zsúfolt volt a programunk, hogy elnéztük az órát, és elfelejtettünk Hédivel és Karcsival imádkozni és Szentírást olvasni. Lefektettük őket.
Pár perc múlva hallottuk Hédi hangját, amint lekiabált az emeletről: “Apa, ma elfelejtettünk veszekedni.” “Veszekedés” általában ez jellemezte a családunkat esti ima idején!