Szent Antal kenyeréből
Valami tizenkét esztendő óta nagyon elterjedt az alamizsnálkodás egy igen szép és üdvös módja. Ez a Szent Antal kenyere. Röviden szólva, abban áll ez, hogy a jámbor hívők Szent Antal pártfogását kérik valamely ügyükben, és megfogadják, hogy ha a nagy Csodatevő kieszközli kérésük teljesülését, akkor bizonyos számú kenyeret, vagy kenyérre való pénzt fognak adni a szegények számára.
Ez a különös tisztelete a Szentnek azonban nem is olyan új keletű, mert már régen, még a tizennegyedik században állott fönn egy szép szokás, mely egészen hasonló volt a Szent Antal kenyerének intézményéhez. Ugyanis akkori időben a vallásos szülők, hogy gyermekükre Isten áldását leesdjék, szintén Szent Antalhoz fordultak, és annyi gabonát adtak valamely jótékony célra, amilyen nehéz volt a gyermek. Vagyis, mikor a gyermeket fölajánlották Istennek, megmérték a gyermek súlyát, azután ezen súlynak megfelelő gabonát ajándékoztak a jó célokra.