Halloween = hit- és környezetszennyezés
Röviden és velősen a Halloween nevű eseményről Sajnos a kordivatnak megfelel, amikor minden kritika nélkül, történelminek feltüntetett hivatkozással veszünk át
Röviden és velősen a Halloween nevű eseményről Sajnos a kordivatnak megfelel, amikor minden kritika nélkül, történelminek feltüntetett hivatkozással veszünk át
Vezényel: Nicolas Harnoncourt, előadja a Concentus Musicus, Wien
A karácsonnyal kapcsolatos egyik leggyakrabban ismételt mítosz, hogy a karácsony eredete egy pogány római ünnepre vezethető vissza. A történet szerint a korai egyház, miután nem sikerült megnyernie az embereket a pogány ünnepeknek, megpróbálta azokat beépíteni a liturgikus naptárába. Néha azt sugallják, hogy az egyház ezeket az eseményeket „keresztényesítette”, de az ateisták és a katolikusellenesek is ezt a tézist használják fel a keresztény hagyomány hitelességének aláásására. A modern tudomány azonban nagyrészt tarthatatlanná teszi ezeket az állításokat.
A karácsony az az évszak, amelynek örömmel “kellene” eltöltenie minket. Pihennünk kellene. Időt kellene töltenünk azokkal, akiket szeretünk. A szokásosnál egy kicsit többet kellene engednünk az élet finomabb dolgainak.
Néhányan pontosan ezt tesszük. A karácsony egy öröm.
Az anya-lánya honlapon találtunk erre az ötletre, melyet jó szívvel ajánlunk nem csak karácsonykor, de más alkalmakra is egy családi, baráti, kisközösségi beszélgetéshez – vagy éppen helyette. A szerk.
A kártyákon olyan kérdéseket találsz, amelyek segítségével jó hangulatú, vidám, feltöltő beszélgetést folytathattok – ráadásul jobban meg is ismeritek egymást. Így tematizálva a beszélgetést sokkal könnyebb lehet megélni azt a bizonyos “összetartozás-érzést”, amire vágyunk karácsonykor.
Bíró László püspök, nyugalmazott katonai ordinárius visszagondol gyermekkora és papi élete karácsonyaira, az ünnep titkáról elmélkedik, a Szent Családra, Szent
Füzes Ádámot, az Esztergomi Hittudományi Főiskola levelező tagozatának liturgikatanárát kérdeztük a karácsonyról – a hozzánk érkező Megváltóról –, hogy könnyebben válaszolhassunk az Úr hívására ebben a kegyelmi időszakban (is).
1. Ne gondolj arra, hogy Karácsonyt ünnepelj, amíg valakivel haragban vagy: egy idegennel, rokonoddal vagy önmagaddal. Békülj ki magaddal és az emberekkel, hogy te legyél az az ajándék, amely boldoggá teszi az ünnep szívét. Ha lehetetlen kibékülni valakivel, mert ellentmond a békének, őrizd meg a békédet, menj el rosszindulat nélkül, és imádkozz érte.
2. Készítsd elő lelki házadat a Karácsonyra, és díszítsd fel olyan spirituális erényekkel, mint a böjt és a gyónás, mielőtt feldíszítenéd a házat ünnepi díszekkel és Karácsonyfával.
A keresztények társadalmi szerepéről néha azért is nehéz beszélgetni, mert nem feltétlenül vannak meg hozzá a fejünkben a megfelelő kategóriák. Sok összetett, bonyolult kérdés még összetettebbé és bonyolultabbá válik, ha néhány alapvető szempont nincs a helyén. Ebben a rövid posztban két egyszerű sémára szeretnék emlékeztetni az egyház természetével kapcsolatban. Az egyik a megjelenésével, a másik a feladatával kapcsolatos. Sok egyéb szempont is van, de ha csak ezt a kettőt szem előtt tartjuk, máris könnyebben tudunk tájékozódni, és talán szükségtelen félreértéseket is el tudunk kerülni. Kezdem az elsővel, ami az, hogy Jézus követői kétféleképpen vannak jelen a világban: összegyülekezve és szétszórva.
Pappy kedves öregember volt, akire nagyon jó volt ránézni. Mindig gondosan megfésült haja nem is lehetett volna fehérebb.
Kék szeméből, melyet a kor homálya már megfakított, melegség sugárzott. Arca csupa ránc, de amikor elmosolyodott, a ráncai is vele mosolyogtak.
Szépen tudott fütyülni, s minden nap boldogan fütyörészve tisztogatta, törölgette a zálogboltját. Ezzel együtt volt benne valami titkos szomorúság, de aki ismerte, tisztelte és szerette Pappyt.
Pár éve kezdte fénykorát élni Magyarországon a grincsfa, tavaly szinte minden egyes háznál láthatunk egy-egy szép darabot. Nézzük, mit érdemes tudni a grincsfáról, mostani cikkemben mindent elmondok, amiről eddig még nem hallottatok!
„A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, ’Velünk az Isten’”. (Mt 1,23)
Nyolchónapos kisbabám sírására ébredtem, aki így fejezte ki igényét tiszta pelenkára és tejecskére. Mire beértem a szobájába, sikerült teljesen felébrednem. Karácsony reggel volt. Mélyet sóhajtottam. Nagyon féltem ettől a naptól.
Az első karácsony férjem halála óta. Napjaim magányban és gyászban teltek. Tudtam, hogy az ünnep még rosszabb lesz, a egyedüllét érzése erősödni fog.