A 7 főbűn (18)

Esőember c. film

A kapzsi és az autista

Rainman, egy egoista és kapzsi fiatalember fejlődését mutatja ez a film, ahogyan az autista testvérének látszólagos gyengeségét arra hasznáIja, hogy minden remélt mértéknél jobban meggazdagodjék. Ez a két egymással egészen ellentétes lény, akik mindenben különböznek, akiket minden elválaszt, lassan kinyílnak egymás felé, megtanulják egymást szeretni és emberibbé válnak.
Charles fokozatosan mászik ki az önszeretet logikájából, ahová kapzsisága bezárja, nem azért, hogy aztán egészen puritán életet éljen, amely egyáltalán nem felel meg az ő stílusának, hanem azért, hogy fölfedezzen egy olyan gazdagságot, amelyet eddig nem is sejtett. A természetes birtoklás-vágy így egyensúlyba és az értékrendben a helyére kerül.

A 7 főbűn (17)

Megfordítani a szemléletet

A helyett, hogy megígérjük: „Majd, ha megvan minden, amire szükségem yan, adok” – ezt sohasem tesszük, mert a földi dolgok sürgetése felemészti legjobb szándékainkat is – e helyett érdemesebb azt mondani: „költségvetésem ennyi százalékát az Istennek szentelem.”

E követelmény alól senki sincs felmentve. Benoit Josephe Labre, egy XVIII. századi szent zarándok, aki misztikus vagabundus életét Róma utcáin fejezi be, megosztotta alamizsnáit a koldus testvéreivel. Nevelhetjük a javaik megosztására a gyermekeinket, úgy, hogy bátorítjuk őket, hogy zsebpénzük egy részét, mihelyt megkapták, ajándékozzák oda valami szociális műre, vagy szokjanak hozzá, a konkrét szeretet cselekedeteihez. A cölibátusban élők és a megszentelt életűek sem kivételek az adás törvénye alól. Az Ószövetség a papoktól azt kéri, hogy adják oda a tized tizedét (Szám 18,28-29). Lehet keveset birtokolni és mégis görcsösen ragaszkodni féltett kis vagyonkánkhoz, de lehet tehetősnek lenni és mégis nagylelkűen és bizalommal teljen élni.

A 7 főbűn (16)

A XX. század, a fösvénység százada?

„Megpróbálkozhatunk minden egyes századhoz hozzárendelni egy rá jellemző főbűnt, írja Sébastein Lapaque a hét főbűnről szóló irodalmi antológiájának bevezetőjében. A XVI. század, a vallásháborúk időszaka, ennek a harag felel meg. A XVII. század, az abszolút monarchia felvirágzása, ennek a gőg. A XVIII. század, a liberalizmus győzelme, ennek a luxuria, a bujaság.