„Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.”
„Abból, aki áldást akart magának, olyasvalaki lett, aki áldássá lett mások számára. Ez az elhívása azoknak, akik Istentől új életet nyertek.”
Mi az áldás? Mit jelent, ha egy levél végén ezt írjuk: „áldáskívánással”, vagy ha egy gyülekezetvezető az istentisztelet végén áldást mond?
Hatalmas feladat segíteni a tizenéveseknek a középiskola utáni élet megtervezésében. Hatalmas feladat, mert a szülők számára érzelmileg megterhelő belegondolni abba, hogy gyerekeik felnőnek és nekivágnak a világnak. Hatalmas feladat, mert a társadalom eléggé ferde képet ad a tizenéveseknek arról, hogy milyen a siker és a jövőbeli siker. Szeretnék néhány gondolatot mondani erről az útelágazásról.
Első lépés
Fordulj imádságban az Atyához. A Jeremiás 29:11 azt ígéri, hogy Istennek mindannyiunk számára van terve, és először hozzá kell fordulnunk, és az ő inspirációját és vezetését kell keresnünk. Szülőként azért kell imádkoznunk, hogy gyermekeink inkább engedjenek az Ő hangjának, mint a világ hangjainak. Ez nem egy titkos kód, amit meg kell fejteni; az Atya, aki tökéletesnek teremtett minket, örömmel mutatja meg nekünk a saját életünkre vonatkozó tökéletes akaratát.
Templomodat századok hite emelte
Midőn az Ég trónnak Gyűdöt kiszemelte
Azóta milliók imája száll Hozzá
Könnyeink tengere csapdossa az Oltárt:
Teresa Musco áldozatos élete
Gabriel M. Roschini atya, Teresa Musco egyik életrajzírója és hősi életének tanúja így nyilatkozik könyve előszavában: „A Szenttéavatási Kongregációban eltöltött huszonkét év alatt alkalmam volt minden idők szentjeinek élettörténetét olvasni és elbírálni. Szerény megítélésem szerint azonban egyikük története sem hasonlítható Teresa Musco rendkívüli életéhez és a vele kapcsolatos eseményekhez.
Három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el.
