Jason és Crystalina Evert válaszol (ötperces videó) „Nincs két ember, akinek egyforma a hite.” „A házasság szövetség, amelyben szentté válhatunk.
A Kicsi fiú című családi mozi a hit és bátorság filmje. Főszereplője egy 8 éves kicsi fiú, aki megkísérli a
Amikor az Úr imáját mondjuk, bizalommal mondjuk: „Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fatalizmus szellemében lemondunk minden cselekvési és kezdeményezési jogunkról. Szent Jakab mondja, hogy „Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” (Jak 2, 17-26) Ugyanez vonatkozik a szeretetre is. (Jak 2: 13-17) A hitet és a szeretetet cselekvésnek kell kísérnie, amelyet mindig a belső életnek kell inspirálnia. De külső tevékenységünknek soha nem szabad megengedni, hogy a bennünk lévő isteni élet lángját kioltsa. Ha ez megtörténne, munkánk meddővé válna, és nem kapnánk áldást Istentől.
A zene egyidős az emberiséggel. Mindig is a kultúránk része volt, a hét szabad művészet egyike. Ősrégi leletek vannak hosszú, lyukakkal telefúrt csontokról, amiket már korai eleink is muzsikálásra használtak. Biztosan énekeltek is, akik beszélni tudtak.
A Zsoltárok Könyve tele van olyan felszólításokkal, hogy énekelj, zenélj, zengedezz az Úrnak. De a történeti könyvekben is sok helyen olvasunk arról, hogy dalra fakadtak azok, akik Isten hatalmas tetteit megtapasztalták.
Egy barátom nemrég mesélte, hogy feleségével együtt (hívő katolikusok) úgy döntöttek, hogy lemondják az általános iskoláskorú gyermekeik számára előfizetett Disney+ csatornát. Úgy találták, hogy egyes Disney-tartalmak a menstruációs ciklusról beszéltek, vagy transznemű karaktereket mutattak be, amit a szülők joggal ítéltek meg úgy, hogy nem megfelelő a serdülőkor előtt álló gyermekeik számára.
Dicséretes, ha az anyukák és apukák egyre határozottabban lépnek fel azzal kapcsolatban, hogy mit látnak, hallanak vagy olvasnak a gyermekeik. De ahogy közeledünk egy újabb tanévhez, állítom, hogy nekünk, szülőknek sokkal többet kell tennünk. Hogy egyenesen fogalmazzak, nem szabad arra várnunk, hogy mások, akármilyen profi módon is, intellektuálisan formálják a gyerekeinket.
Ez a könyv úgy született, hogy először elektronikus levelekben küldtem ki az érdeklődőknek rövid cikkeket az angyalok és démonok témakörében, Kerub címmel, majd több színhelyen is előadásokat hirdettem hasonló témákról, végül a Mária Rádióban tartottam a cikksorozat anyagából harminc félórás előadást, szintén Kerub címen. Ez utóbbi előadások írott szövegéből állítottam össze a jelen könyvet.
Amit Mágia és hit c. könyvemben már egyszer elmondtam, itt igyekeztem nem ismételni, legföljebb csak nagy vonalakban történő összefoglalás formájában. A két könyv egymás kiegészítésének fogható fel, de a kettő közül a jelen mű az, amely alapul szolgálhat a másiknak. A racionalizmustól körülvett újkori teológia már a II. Vatikánum előtt is defenzíven, bátortalanul tárgyalta az angelológiát, a jelenkori szekularista teológia pedig eljutott egy merőben formális, valóságtartalmától megfosztott angyaltanhoz, amely már kívülesik a katolikus ortodoxia határain.
Sokat beszélünk arról, hogy a betegek oldaláról mit jelent az Istenbe vetett hit a gyógyulásban, arról azonban, hogy mit jelent a gyógyítók hite, lényegesen kevesebbet. Vajon ez hogyan segíti a betegek gyógyítását-gyógyulását?
II. János Pál pápa magyarországi apostoli látogatása alkalmával a Magyar Tudományos Akadémián a következőket mondta: “két megismerési rend létezik: az ész és a hit rendje… Ész és hit ugyanarra az őseredeti igazságra törekszenek, amely Igazság nem mondhat ellent önmagának”. Sokan szerették volna szembeállítani a két megismerési folyamatot egymással az elmúlt kétezer évben, de előbb vagy utóbb mindig csődöt mondott a próbálkozás, pontosan a pápa által kifejezett gondolat érvényessége miatt.
Legtöbbünk számára a „kis betűs rész” nem fontos tanulmányaink alatt. A szerző rámutat valamire, ami ilyen kisbetűs résznek számít. Bizonyára kevesen olvasták Haug és Warner statisztikai tanulmányát[ii], amely az Európai Tanács szociális kohézióval foglalkozó főigazgatósága (DG III) kiadványában jelent meg.
Svájcban tízévente tartanak népszámlálást, ahol megkérdezik az emberek vallását, nyelvhasználatát és nemzetiségét is.
A Katolikus Egyház Katekizmusából
1804 Az emberi erények következetes magatartásformák, állandó készségek, az értelem és az akarat állapotszerű tökéletességei, melyek a hit és az értelem szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és cselekvésmódunkat. Az erények könnyedséget, önuralmat és örömet biztosítanak az erkölcsileg jó élethez. Erényes az, aki szabadon teszi a jót. Az erkölcsi erényeket emberi módon szerezzük meg. Az erkölcsileg jó cselekedetek gyümölcsei és csírái; minden emberi képességet fölkészítenek arra, hogy közösségre léphessenek az isteni szeretettel.
“Fölkértek, hogy a Mária Rádióban tartsak előadásokat a New Age-ről. Ez kétségtelenül egyik legveszélyesebb szellemi pestise korunknak, de a témának nem vagyok szakembere. Minthogy azonban az anyag megválasztásában szabad kezet kaptam, némi húzódozás után elvállaltam a feladatot.
Az első olvasmányunk egy nagyszerű jelenet Ábrahám életéből, de gyakran rosszul képzeljük el. Isten megígéri neki, hogy számtalan nemzet és nép atyja lesz, és kiviszi őt a szabadba, hogy ezt az ígéretet bebizonyítsa. Azt mondja neki, hogy nézzen fel az égre, és számolja meg a csillagokat – mi pedig úgy képzeljük el Ábrahámot, amint egy tiszta éjszakán kijön, és a Tejutat bámulja.
De ha tovább olvasunk, azt találjuk, hogy a Szentírás azt mondja, hogy „Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség”. Tehát… Isten kivitte Ábrahámot a nappal közepén! Hány csillagot látsz a nappal közepén? Csak egyet: a Napot. De hány csillag van odakint, elrejtve és láthatatlanul? Milliárdok és milliárdok. Ugyanígy hány leszármazottat élt meg Ábrahám? Csak egyet: a fiát, Izsákot. Ma körülbelül ötmilliárd ember él a Földön, akik Ábrahámot szellemi atyjuknak tekintik: ő a keresztények, zsidók és muszlimok szellemi atyja. Ő nem élte meg, hogy lássa – de bízott Isten láthatatlan ígéretében.
Régóta töröm a fejem Jézusnak egy mondásán, és azt hiszem, éppen a mostani választások kapcsán sikerült végre megértenem. Erre gondolok: „Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.” (Mt 7,6) Ezt sokféleképpen szokás érteni, például hogy ne bízzuk a szívünk kincseit cinikusokra, ne viccelődjünk szent dolgokkal, tudjunk különbséget tenni és helyes ítéletet alkotni, mérjük fel, hogy kinek és hogyan beszélünk az Isten országáról, és hasonlók.
Beszélgetés Dr. Márfi Gyula veszprémi érsekkel hitről, evangelizációról, muszlim hódításról.