„Sem a test, sem a lélek nem lehet boldog önmagában.” (Roger Garaudy)
„Uram, tégy engem tisztává! De ne most rögtön!” (Szent Ágoston)
Az embereknek nagy gondot okoz a nemiség. A puritanizmus és a liberalizmus két véglete között csapongunk. Űzze csak el az ember a szexualitást, biztos, hogy annál nagyobb vágtában fog visszatérni. A bujaság ma nagy erővel van jelen.
(Mk 10.17-21)
Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult elõtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester – válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belõled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”
Ez a gazdag ember, ifjú korától kezdve megtartotta a parancsokat, mégsem érezte magát teljesnek, elégnek. Azt kérdezte az Úrtól, mit tehetne még, hogy tökéletesebb legyen. Valami hiányzott még belőle. Nem tudta, hogy az erényekben való teljesség után vágyódik. Vajon, melyek ezek az erények és hogyan nyilvánulnak meg?
k. Elmélkedni a kereszt titkán
„Szomjazom”, mondja Jézus a Kereszten (Jn 19,28). Az Utolsó Vacsorán előre megmondta: „Nem iszom addig a szőlő borából, míg nincs megváltva a világ.” Miután megünnepelték a legfőbb Étkezést és megalapította az Oltáriszentséget, szomjúság keríti Őt hatalmába. Csak növekszik ez a szomj, a Getszemáni kerttől kezdve végig a keresztúton. Ezt a kínt hordozva, értünk, nem véve semmifele ételt magához a kínszenvedése alatt, a Megváltó keresztre feszíti önmagával minden étellel kapcsolatos sóvárgásunkat.
„É” mint élvezethajhász
Az élvezethajhász ember különös pszichológiai ábrát mutat, mintegy félúton a fizikai és a lelki torkosság között. Egy mértéktelen hedonista vallomása: „Ki nem állhatom a legkisebb kellemetlenséget sem. Úgy kerülöm el a kényelmetlenségeket, hogy úgy kapcsolgatok az emberek és az események között, mint a tv csatornáin. Ha egy kicsit unalmasabb találkozót látok közeledni, vagy valami túl ismétlődő munkát, mindjárt a következő kellemes dologra gondolok, a közelgő élvezetre: az esti filmre, egy kellemes vacsorára stb. Ritkán élek a jelen pillanatban. Úgy szörfölgetek a kellemes érzések között.”
1) Tele gőggel
Annie Maclean magán viseli a perfekcionizmusnak minden nyomát. Mindenre figyel, amit neki kell elvégeznie, vagy ami a másik feladata. Sohasem mosolyog. Ugyan olyan igényes, ugyanannyira tökéletességet követel önmagától, mint másoktól. Lánya meg is jegyzi: „számodra csak alkalmazottak vagyunk mi is.” Mindenkit kontroll alatt akar tartani (magát is). A kamaszlánya erősen reagál erre: „Te mindig mindent tudsz” – „nincs mindenre válaszom” feleli egyszer, „nem, de úgy csinálsz, mintha mindenre lenne.” „Nem akarok a tökéletes anyának tökéletes kislánya lenni!” „Imádkoztam Istenhez, hogy legyen egy másik gyereketek is, hogy ne kelljen különlegesnek lennem!”
Egy szufi aforizma: „Isten azt mondja a barátjának: ’Akarod tudni a titkot? Kérdezd meg a sátánt.’ Elviszik az ördöghöz, hogy megkérdezze tőle a titkát. Az ördög így válaszol: ’kedvesem, egész egyszerűen sohase felejtsd el a következőt: ha nem akarsz ’én’ lenni, akkor kerüld azt a szót, hogy ’én’”.
Elfogadni az érzéseinket
A gőgös mindennél jobban ragaszkodik ahhoz, hogy megőrizze az önkontrollját, Azon dolgozik, hogy elbarikádozza és elrejtse mindazt, amit gyengeségnek gondol, mindenekelőtt szíve belső mozdulásait. Mivel mindent ural, és nem akarja, hogy bármi is uralja őt, a függetlennek először meg kell tanulnia azt, hogy … függ önmagától, az érzelmeitől és lelkiállapotaitól.
Képernyőn : Mendosa megváltása
Roland Joffé, A Misszió című filmje (A Cannes-i Filmfesztivál aranypálmája 1986-ban) egy nagyszabású tragédia, mely míg a Guarani Indiánok evangelizáIásának fájdalmas történetét beszéli el, a bűn súlyát és a megbocsátás kegyelmét tárja elénk egy rabszolga-kereskedő megtérésén keresztül.
A történet: A XVIII. Században, egy jezsuita, Gábriel testvér (Jeremy lrons) több szerzetes testvérével Paraguay és Argentína határán egy missziót alapít, hogy megmentse a Guarani indiánokat a rabszolga-kereskedők kapzsiságától. Egyike azonban ezeknek a kereskedőknek a gőgös Rodrigo Mendoza (Robert de Niro), tovább folytatja véres kiruccanásait, egészen addig a napig, mígnem váratlan körülménye között szemtől szembe nem találja magát Gábriel atyával…
Egy „hadvezér” elleni harc
„A lelki harc sokkal keményebb, mint az emberek közötti küzdelem”, állította Rimbaud. Ez a belső harc része, mondta Cassianus: az ellenség saját magunkba van bezárva, és nap mint nap belsőleg hadat visel ellenünk[1]. Márpedig a gonosz léleknek egyetlen egy célja van: hogy elvesszünk. Ennek az útja a bűn.
Ami igaz a bűnről általánosságban, az különösen is igaz a főbűnökre. A sivatagi atyák szorosan összekapcsolták a főbűnök elleni küzdelmet és a szellemi harcot. Evagrios Ponticos ezeket a bűnöket ,,gondolatoknak” nevezte (logismoi) és bűnönként egy-egy démonra mutatott rá, mintha a gonoszság erői külön szakosodtak volna azért, hogy jobban dolgozhassanak az ember bukásán! Mindez rávilágíthat számunkra a főbűnök fontosságára. Miért is szeretjük őket annyira?
Fő dolog-e a bűn?
„Majd akkor kezdesz el megérteni, ha elmondom neked, hogy sohasem tudtam, hogy ki vagyok!
A bűneim, az erényeim, ott vannak túl közel az orrom előtt, nem láthatom őket.”
Jean-Paul Sartre
„Siratom a bűneimet, azokat, amelyeket elkövettem, és azokat is, amelyeket szerettem volna elkövetni.”
Francois Mauriac
A bűn az, amikor istennek tekintünk valamit, ami nem az: a pénzt, a hatalmat, az élvezetet, a szexet… A hét főbűn tana azt a hét főbb utat jelenti, amelyeken az emberek elfordulnak a valódi boldogságuktól.
A fordítás alapjául szolgáló mű:
Pacale lde, Luc Adrian: Les 7 péchéscapitaux, ou ce mal qui nous tient en téte, Paris, 2002.
,,Századunk bűne, hogy elvesztette a bűn iránti érzékenységét.” (XII. Piusz, 1946)
,,Ez a veszteség együttjár az Isten iránti érzékenység ‘elvesztésével” (II. János-Pál, 1986)
Beleesett abba kísértésbe, hogy kinyissa ezt a könyvet? Nem fogja megbánni, hacsak… … még soha nem esett meg önnel, hogy háromszor vett a habcsókból, és a csoki-öntetből; ha még soha sem érezte, hogy a harag mint valami gombóc jön fol a torkán, vagy a vágy langja még sohasem okozott szenvedést némely teremtmények természet adta előnyeinek láttán; ha még sohasem tapasztalta az irigység keserű marását egy felebarát sikere vagy a barátnő szépsége láttán; ha még sohasem akart egy kicsivel is több pénzt keresni, egy kicsivel többet, csak egy egészen kicsivel többet; ha még sohasem volt, hogy szívesebben nézett volna egy tévéstúdiót, minthogy egy ima-vimasztáson vegyen részt…, ebben az esetben sajnálom, ezeket az olda|akat nem önnek írták.