Olvasnivaló

Gondolatok a Szentáldozásról és az Egyház megújulásáról (6)

VI.

A Tanítóhivatal szava
1. Az átlényegülés (Transsubstantiatio)

Isten szolgája VI. Pál pápa így tanított a II. Vatikáni Zsinat idején „Mysterium fidei” kezdetű enciklikájában: „Nehogy valaki tévesen értelmezze ezt a fajta jelenlétet, ami túllép a természettörvények határain és a maga nemében legnagyobb csodát eredményezi, befogadókész lélekkel kell követnünk a tanító és imádkozó Egyház szavát.

Olvasnivaló

Gondolatok a Szentáldozásról és az Egyház megújulásáról (5)

V.

Lelkipásztori érvek a térdelve és nyelvre áldozáshoz való általános visszatérés mellett

1.

A kézbeáldozás jelenlegi rítusa korábban soha sem létezett a katolikus egyházban, mert az ősegyház ún. kézbeáldozása lényegileg különbözött a ma szokásos gyakorlattól, melyet a kálvinisták vezettek be, a lutheránusokkal ellentétben. Sok lutheránus ugyanis a mai napig megőrizte a térdelve és nyelvre áldozás hagyományos rítusát.

Olvasnivaló

Gondolatok a Szentáldozásról és az Egyház megújulásáról (4)

IV.

Teológiai és liturgikus érvek a szentáldozás nyelvre és térdelve fogadása mellett
1.

A Szentostya a legszentebb és legnagyobb dolog ezen a földön, mert itt magáról az Úrról van szó. Következésképpen külsőleg is biztosítani kell a szentáldozás kiszolgáltatásának olyan módját, amely a lehető legnagyobb biztonságot garantálja, hogy a Szentostya legkisebb darabja se vesszen el, és az Ostyákat ne lehessen ellopni. Az áldoztatás szertartása is lehetőleg nyilvánvalóan fejezze ki a szentséget és magasztosságot, vagyis világosabban különbözzön a profán táplálkozástól.