Tized, avagy fizetésünk “zsengéje”
Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között.
Keresztény körökben gyakran téma az adakozás, az alamizsna és a tized. Kicsit talán össze is tudunk zavarodni a fogalmak között.
Isten a jókedvű adakozót szereti – olvassuk Pál apostolnak a Korintusiaknak írt második levelében (2Kor 9,7). Jelenti-e ez azt is, hogy Isten nem szereti fösvényeket, akik nem adakoznak? Nem. Isten mindenkit szeret, de mégis kinek-kinek tettei szerint fizet. (Vö. Jel 2,23) A fösvény embernek, aki „szűken vet”, azt ígéri, hogy szűken fog aratni is. A fösvény, tehát, amikor visszatartja a munkásai bérét, amikor alacsony bért szab meg mint illene vagy amikor különféle ravaszkodással kijátssza az adóhivatalt, akkor lelki javakat pazarol el. A fösvény ugyanis nem élvezi a saját vagyonát. Akkor miért nem változtat a hozzáállásán?
MI A TIZED, MIRE JÓ?
A tizedet fogalmát röviden úgy lehetne meghatározni; hogy minden bejövő jövedelmünk 10 %-a, amit Istennek adunk. Az eredete ószövetségi: Ábrahám tizedet fizetett Melkizedek papnak (vö. Ter 14,18-20). Az Ószövetségben a papság és levitaság anyagi fenntartását biztosította, a zsidók számára kötelező anyagi szolgáltatás volt (vö. Lev 27,30-34; Szám18,20-29). Az Újszövetség idején is fennmaradt, az egész egyháztörténelmet végigkísérte, Magyarországon 1848-ig volt érvényben. A célja az Egyház történelmében hasonló volt, mint az Ószövetség idején, a papság és az egyház fenntartása.
Általában a legtöbb talentumokról szóló prédikáció a lelki talentumokról és a tehetségekről szokott szólni. Arról, hogy milyen tehetségeket kaptunk Istentől és milyen tulajdonságokat, s hogy ezekkel jól kell bánnunk, s nem szabad hagyni őket elveszni. Tehát ha mondjuk műszaki beállítottságúak vagyunk, akkor helyezkedjünk el ilyen területen és itt bontakoztassuk ki Isten-adta tehetségünket.
Ezzel teljes mértékben egyet értek, viszont most a példabeszédet egy másik szempontból közelítem meg.
Adakozni. Ez a téma sokféle érzelmet kiválthat. Sokaknak örömöt, sőt boldogságot okoz, ha mások javára adhatnak. Másoknak viszont frusztrációt jelent: korlátozottak az erőforrásaik, úgy érzik, a saját igényeiket se tudják kielégíteni, nemhogy még máskat is segíteni kellene. De azok számára, akik követni akarjuk Istent és engedelmeskedni akarunk neki, az adakozás nem választható.
Egyszer, amikor tizenéves voltam, apámmal sorban álltunk, hogy jegyet vegyünk a cirkuszba. Már csak egy másik család volt előttünk a jegypénztárig. Ez a család mély benyomást tett rám.
Nyolc gyermekük volt, valószínűleg 12 éven aluliak. Ahogy fel voltak öltözve, láthattuk, hogy nincs sok pénzük, de a ruhájuk rendes és tiszta volt.