Egy amerikai vallásszociológiai kutatócsoport 15 ezer keresztény válaszain alapuló felmérésének legjelentősebb tanulsága, hogy a lelki fejlődésnek meghatározható állomásai vannak, ám a keresztények többsége valamelyiknél megreked. Bár minden ember lelki kibontakozása egyedi, az adatok alapján nagy vonalakban mégis felvázolható a lelki fejlődés útvonala, „térképe”.
„A bölcs ember a jó irányt választja…” (Préd 10,2a)
(Ford. megj: Az elmélkedés és a könyv, amit a szerző említ, egy szójátékon alapul. Angolul a „whole” szó egészet, teljeset jelent, míg az ugyanúgy hangzó „hole” rést, lyukat, hézagot.)
A csíkszeredai plébános imahadjáratot hirdetett, melyről saját blogján olvashatunk.
/Ismeretlen szerző/
Szíved alatt szépen kérlek, Édesanyám ne öljél meg!
Az öledben fészket leltem, Isten adta hozzá lelkem.
Nagy a világ, majd elférek, Ne pusztuljak, mint a féreg!
Barsi Balázs atya honlapján külön rovat foglalkozik a hitben kevésbé járatos testvérek által feltett kérdésekkel. A válaszokat elolvasva azt gondolom, hogy jóval többen tartozunk az utóbbi kategóriába, mint gondolnánk…
Az ezredforduló Egyháza – emberileg szólva – egyáltalán nincs irigylésre méltó helyzetben. A zsinatot követő krízis még nem ült el. Vannak, akik a világ szellemét bocsátják be az Egyházba, és vannak, akik számára az Egyházból csak a vallási szokások fontosak.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) január 25-én elfogadott határozata szerint „az eutanáziát mindig tiltani kell.” A megfogalmazás erőteljes állásfoglalás az élet mellett és a halálba segítés ellen; európai politikai intézmény most először utasította el ilyen határozottan az eutanáziát.
Sétálok egymagamban egy kedves német kisvárosban, csodálom azt a sok szép növényt, virágot, mely mindenünnen egészségesen, szépen kikandikál a békés otthonok közül. Gondozott, ízlésesen beültetett kertek, udvarok, az ablakokban virágok, lakható világ, mindenütt szorgalmas generációk kitartó munkájának igazgyöngyei. Visszafogott jómód vidám ragyogása, színek, formák összhangja, itt semmi sem bántó, semmi nem oltja ki a gyönyörködő emberben fellobbanó örömet, lángot.
Ez a hanganyag Vácz Jenő SJ-vel, az 1980-as évek közepén készült. Egy 8 kazettás hanganyagból egy kazetta digitalizált változata. Jenő