A szekszárdi katolikusok Kisboldogasszony ünnepén a Remete-kápolnánál tartják a város „igazi” búcsúját, így a két plébániatemplom patrociniuma kissé háttérbe szorul. Kevesen tudják, hogy a belvárosi templomot Jézus mennybemenetelének, az újvárosit pedig Szent Mihály és a Bibliában név szerint említett másik két arkangyal: Gábor és Rafael tiszteletére szentelték.
Édesanyám már korán el kezdett vinni magával a templomba és az átkosban a cumis üveggel együtt ismertem meg a tömjén áldott illatát.
Úgy emlékszem, hogy hat éves lehettem, amikor már templomi hittanra jártam Szojka Ödön atyához a piarista plébániára, akiről „Az ebek és az evangélizáció” c. írásban már szóltam.
„Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25)
Igyekeztem belemosolyogni a fényképezőgépbe az élelmiszerüzletben. A könnyek addig híztak a szemem sarkában, hogy nem bírván tartani az egyensúlyt, végiggördültek az arcomon, magukkal húzva egy réteg szempillafestéket.
Jogász ismerősömtől gyakran megkapom a mondatot, mikor dühöngök valami égbekiáltó igazságtalanság miatt, hogy a bíróság már régen nem igazságot, csak jogot szolgáltat. Sorolni lehetne a képtelenebbnél képtelenebb helyzeteket, mikor gazemberek megússzák, mert jól használják a törvényi/szabályozási kiskapukat.
„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.” (Lk 10,42)
Egy fogalom körüli vita tisztázása.
Kérhetjük – e az Anyós segítségét?
Mi emberek már csak olyanok vagyunk, hogy ha ajándékot kapunk, akkor ugye szeretjük az ajándékozót is. A vőlegény is ezért szereti az anyósát is. Mert ajándékba kapta tőle a feleségét.
Sokak kérésére ismét megjelent, új formátumban és gazdagabb énektárral a Búcsújárók Ima- és Énekeskönyve, a Mária Rádió legújabb kiadványa.
Mindig türelmesnek kell lenni és bármi is történik, Isten nevében hálaadással kell azt fogadni.
Életünk csupán egy minutum, ha az örökkévalósághoz mérjük; és ezért, az Apostol szerint, „nem mérhetők a jelen élet szenvedései az eljövendő dicsőséghez, mely meg fog nyilvánulni rajtunk” (Róm 8,18).
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Eljutottunk odáig, hogy szívünk szeretetét, vagyis a szeretet isteni erényét, táplálni kell. Mivel Isten maga a Szeretet, ezért Isten maga táplál minket önmagával.
„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” (Róm 12,10)
Volt egy kedvenc pulóverem, nagyon szerettem. Nem olyan pihe-puha, de mégis kényelmes, meleg. Egyetlen gond az volt vele, hogy túl lazák voltak a szemei. Mindegyre beakadt a szál, ügyelnem kellett, mihez érek hozzá. Vigyáztam rá, mert szerettem, védeni akartam, hogy soká tartson, és élvezettel hordhassam, mikor úgy adódik.
„…a mi alkalmasságunk az Úrtól van.” (2 Kor 3,5)
Péliföld-Szentkereszten derült ki, hogy ami egy apró ministránsnak a világ legegyszerűbb esete, nálam az felnőtt fejjel nem működik és nem tudok a szentmiséken felolvasni. Több alkalommal megpróbáltuk a napi szentmiséken, de minduntalan vagy leblokkolás vagy dadogás lett a vége és én ott álltam megszégyenülve vörös fejjel és füllel a többiek előtt. A kolostorban megszentelt életet éltünk, de egy év alatt sem volt javulás az állapotomban, pedig imádkoztak is értem.