Szomjas vagyok
Most is siettem, mint mindig.
Most is siettem, mint mindig.
„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13)
Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
A fogyasztói társadalom sokat ígér, azért hamis életszemléletben ringat. Nem tud mindenkinek mindent megoldani. A jó iskola, betegellátás, egészségügy, életfeltételek a jó biztosítottaknak, jómódúaknak jut, holott a szó szintjén, elviekben mindenkinek. Nem mondom, hogy a régi tapasztalatok által irányított társadalom esetleg sokkal többet megoldana.
Balázs atya letölthető kiadványai közül ajánljuk ezt a keresztutat. A szerk.
Előimádkozó: Méltó a Bárány, akit megöltek,
Nép: hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Mit használ, ha valamely dolgot Istennek adsz, mikor Isten mást kíván tőled. Fontold meg, mit akar Isten, és azt cselekedd.
Lássuk az Ő igaz fényében az életet. Csak egy pillanat az két örökkévalóság között. Szenvedjünk békében. Amikor békét mondunk, nem
Ha életedet meg akarod változtatni, és egy ilyen, vagy ehhez hasonló mondattal kezdesz neki:
Valamiképp be kellene látnom…
Meg kellene próbálnom…
Akár meg is próbálhatnám…
Mivel Krisztus halála és feltámadása egész életünk alapvető misztériuma, számomra úgy tűnik, hogy évente próbálnunk kell mélyebbre hatolni a halál és a feltámadás lelki folyamata által. Ha nem növekszünk, akkor egy helyben állunk. Ha nem vagyunk jobbak, mint múlt évben, valószínűleg rosszabbak vagyunk. Gyakran kérjük a liturgikus litániákban, hogy hadd tölthessük életünk hátra levő részét békében és bűnbánatban. Ha a bűnbánatunk mélységes, akkor a béke lesz gyümölcse.
Aki Istenen kívül még valami mást is akar szeretni, az Istent nyilvánvalóan kevésre becsüli, mert egy mérlegre helyezi Istennel azt,
Egy öreg, nyájas kertész, igen jótékony volt a szegények iránt. Kevés pénzecskéjéből – melyért szebb ruhát, kényelmet, vagy akármi más örömet szerezhetett volna magának –, inkább a hozzá folyamodó szűkölködőket támogatta. Ilyenkor mindig azt mondta: „Ejnye no, megint egy almát vetettem keresztül a sövényen.” Ezt persze, senki nem értette.
…”Tegnap este kivártam a Kék Fénynek az utolsó esetét. Igen, most már van olyan törvény, hogy 12 éves kortól kezdve lehet büntetni. És a legelső ilyen ítélkezést most a Kék Fény közölte: egy 13 és egy 15 éves fiú , akik egy harmadik kisfiúnak elvették valamijét. Rablásként kapták a büntetésüket , amit ugyan fölmentéssel kaptak, de már büntetett előéletűek szegénykéim.
Reggelente, fél órán át énekekkel dicsőítettük Istent, majd szentségimádást tartottunk.
Minden reggel az imaóra alatt jöttek a szemetesek, hogy az angliai házunk előtti buszmegállóban kiürítsék a kukát. Egyik nap a közösségünk fiatal papját, aki kórházi káplán volt, haldoklóhoz hívták. Amikor kihajtott a kocsibejárón, az egyik munkás megkérdezte: “Miféle ház ez? Minden reggel a ház előtt érezzük Isten jelenlétét”.
Jókai Anna írónővel a Magyar nők a nagyvilágban konferencián férfiak és nők szerepeiről, gyermekvállalásról és női önmegvalósításról beszélgetünk.