Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére, erőt azok megragadására és megtartására; képességet és rátermettséget arra, hogy ezekhez még mindig hozzá
„Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: ’Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?’” (Jn 4,28-29)
Ha beleveted magad Jézus karjaiba, nem tudhatod, hova fog magával vinni. Újdonsült keresztényként biztos voltam abban, hogy Isten valami távoli misszióba küld. Nagyon messze: Indonéziába.
Igaz, egy évtizedes vad, rosszlány-élet után csak féléve voltam hívő. Nem volt férjem, nem volt diplomám, Indonéziáról annyit tudtam, hogy hol fekszik a térképen. De megtanultam, hogy a keresztények hivatása, hogy „menjenek szerte a világba” (Mk 16,15). Nemde nekem is mennem kéne?
„Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.„(1Kor 2,10)
Krisztus ismeretének van egy olyan foka, amelyet hitetlenül – a Szentlélek elnyerése nélkül – is el lehet sajátítani, és bizonyos fokig művelni. Sok minden megtanulható a hívő keresztényektől, a hitigazságok egymással egybevethetők, bizonyos következtetések vonhatók le belőlük, és így tovább.
A New Age megtévesztő köntösben kínálja portékáit. A tisztánlátásban segít az alábbi tíz kérdés.
A New Age alattomosan rombolja a krisztusi hitet. Ezoterikus módszerei univerzális harmóniát, energiával töltődést, lelki békét, egészséget, tudást, sikert ígérnek. Nem csoda, hogy sokan próbálkoznak velük. Talán csak évekkel később, a súlyos pszichikai és egyéb következményeket megtapasztalva döbbennek rá, hogy a világosnak vélt utak sötétségbe vezetnek.
Hector Orozco Gutiérrez mexikói atya a bilokáció és gyógyítás adományával segíti híveit.
A rendkívüli események Japánban 1973. június 12-én kezdődtek, amikor Ágnes Sasagawa nővér titokzatos sugárzást látott kiáradni a tabernákulumból. Ugyanez történt mind a két rákövetkező napon.
A Hagiosz levelezőlistán előkerült a Toronto Blessing témája. Itt, a listán kívül próbálom összefoglalni mondanivalómat a témáról, anélkül, hogy ezzel a további diszkusszió útját el akarnám vágni. Amit kifejtek, nem az Egyház hivatalos tanítása, csak személyes teológiai álláspontom. Amikor a botrányos „Toronto” jelenségekről hírek jöttek, intenzíven foglalkoztam a témával. Ennek legalább tíz esztendeje, ma már nem vagyok naprakész, de kiérlelt véleményem van.
Amióta ember él a földön, az emberiség keresi a világ rendezőjét, keresi a Végtelen Személyt, aki értelmet ad életének. A történelem egy korszakában azonban egy nép egyszer csak azt kezdte állítani, hogy ő találkozott is azzal, akit keresett: A Végtelen Szeretet, Isten megszólította őt. Ábrahámmal kezdődött…
Mondjuk el ezt az imát többször az elkövetkező időszakban, különösen iraki keresztény testvéreinkért. A szerk. Az ima szövege megtalálható itt.
Írásom háttere
Pálosok… Az első találkozásom egy pálos szerzetessel életem meghatározó eseményei közé tartozik. Hozzáteszem, akkoriban ebbéli minőségéről fogalmam sem lehetett,hiszen a 70-es, 80-as évek fordulóján jártunk, a Magyar Pálos Rend illegalitásban volt – mint ahogy mi is csak rejtőzködve jártunk templomba, hiszen ez pedagógus szüleim állásába kerülhetett volna. Úgy 12 éves lehettem. Aczél László atyánál gyónni valami egészen különleges dolog volt a számomra. Abból, amit mondott és abból, ahogyan ezt tette, nagyon erőteljesen átéreztem, hogy Isten nem egy elvont vallási tétel, hanem Ő az Élő Isten, aki számol velem és akar tőlem valamit, aki szó l hozzám és választ vár tőlem.
„Uram, te jól tudod, hogy az embernek nincs hatalmában az útja; és nem adatott meg neki, hogy irányt szabjon útjának, s maga irányítsa lépteit. Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts.” Jer 10,23-24
Nemrég valaki megkérdezte, hogy szeretek-e a szerkesztőkkel dolgozni. Jó kérdés. Tényleg. Ezzel a kérdéssel lehet legjobban ellenőrizni, hogy egy író az olvasói szempontjait tartja-e szem előtt, vagy csak gyönyörködni akar saját művében.