A mai evangéliumi szakaszban egy nagyszerű, életfordító, életvitel változtató találkozásnak lehetünk a tanúi, Szamaria földjén, Jákob kútjánál. Egyébként a Biblia tele van olyan találkozásokkal, amelyek arról beszélnek, hogy az Isten meghívja az embereket, hogy kivegyék részüket Gondviselő tervéből.
Lányom a keresztelőjére kapott ajándékba egy gyermek Bibliát. 1 éves korától lapozgattuk, nézegettük, olvastuk ezt a 30 oldalból álló, kemény lapos, szép könyvecskét, amelyben röviden és szemléletesen vannak leírva a történetek. Leginkább a Teremtés és a Noéhoz kapcsolódó részek érdekelték lányomat a sok színes állat miatt.
Egy idő óta minden egyfelé mutat. Minden apró mozaik, minden dal, legyen az bármelyik felekezté, minden konferencia, minden írás, minden tanítás, sőt, bárhová nézek ezt látom: elérkezett az aratás ideje! Már Dr. Mary Healey betlehemi beszámolója után azt éreztem, igen, eljött az idő!, és erre most újabb megerősítés érkezett.
Úgy érzem, mintha minden egyre gyorsabban mozogna és történne, mintha Isten forgószelében ülnénk, mintha a Szentlélek erőteljes jelenlététől szinte vibrálna a levegő.
A világ különböző helyein készült interjúk csokrából kiválasztottuk a számunkra legérdekesebbeknek tűnő kérdéseket. Itt átnyújtjuk ezeket Emiliano Tardif atya válaszaival.
15. Mii érez, ha nem gyógyulnak meg az emberek?
Ez részvéttel tölt el, de nem érzem azt, hogy tőlük bármit is vennének. Újra és újra mondom, hogy Jézus soha nem ígérte nekünk, hogy minden beteg meggyógyul, hanem azt ígérte, hogy jeleket ad az evangelizációhoz. A gyógyulások az evangélium hírdetését követő jelek, de nem szükséges, hogy mindenki meggyógyuljon ahhoz, hogy higgyünk Isten igéjének.
„Jézus ezt felelte: ’Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.’” (Mt 22,37-39)
„Bárcsak lenne egy fiú, aki szeret!” – sóhajtott. Ismerem ezt a vágyakozást. Ültem az asztalnál kiscsoportom tagjaival, gimnazista korú lányokkal, és megint rájöttem, hogy van, ami sosem változik.
Démon a dómban 2009-ben szentelték fel az a mellszobrot a bécsi dómban, mely Boldog Restituta Kafka nővérnek állít emléket, akit
„Kiárasztom Lelkemet minden hűséges követőmre” {Joel 2,29)
Uram, hálát adok, hogy elküldted Szentlelkedet,
és általa megeleveníted Egyházadat.
Hálát adok, hogy Szentlelked által,
szüntelenül magadhoz vonzod szívemet,
és így a hitben tied lehetek,
hálát adok a Lélekért, aki elfordít minden rossztól
és odavezet a jóhoz, a Te igazságodhoz.
Most is siettem, mint mindig.
„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13)
Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
A fogyasztói társadalom sokat ígér, azért hamis életszemléletben ringat. Nem tud mindenkinek mindent megoldani. A jó iskola, betegellátás, egészségügy, életfeltételek a jó biztosítottaknak, jómódúaknak jut, holott a szó szintjén, elviekben mindenkinek. Nem mondom, hogy a régi tapasztalatok által irányított társadalom esetleg sokkal többet megoldana.
Balázs atya letölthető kiadványai közül ajánljuk ezt a keresztutat. A szerk.
Előimádkozó: Méltó a Bárány, akit megöltek,
Nép: hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
Mit használ, ha valamely dolgot Istennek adsz, mikor Isten mást kíván tőled. Fontold meg, mit akar Isten, és azt cselekedd.
Lássuk az Ő igaz fényében az életet. Csak egy pillanat az két örökkévalóság között. Szenvedjünk békében. Amikor békét mondunk, nem