Későnjövők büntetése
Gyere misére! Ne várd meg, amíg mások hoznak el… Forrás: gloria.tv
Gyere misére! Ne várd meg, amíg mások hoznak el… Forrás: gloria.tv
Castel Gandolfo, Olaszország (2003. szeptember 26.)
A Szentlélek keresztség a katolikus karizmatikus megújulást egy félelmetes eszközzé teszi Isten akarata szerint, hogy megújítsa a keresztény életet, mondja a pápai ház prédikátora. A kapucinus Raniero Cantalamessa atya ezt az érvelést csütörtökön mondta el a katolikus karizmatikus megújulás több mint ezer küldötte előtt, akik 73 országból érkeztek. A küldöttek lelkigyakorlatra érkeztek, hogy reflektáljanak a szentségre, II. János Pál „Novo Millennio Ineunte” apostoli levele alapján. Cantalamessa atya volt a lelkigyakorlat fő tanítója.
A lelki áldozás olyan ájtatossági gyakorlat, mely Jézussal egyesít az eucharisztiában, de nem a szentség vétele által, hanem olyan erős vágyakozás eredményeképpen, mely a szeretettől éltetett hitből ered. Az imádságoskönyvek mind ajánlják ezt a gyakorlatot, melyet a Tridenti Zsinat is a hívek különös figyelmébe ajánlott. Mi is csatlakozunk ehhez az ajánláshoz, különösen a mai időkben, amikor számos hívőnek nincs lehetősége a napi szentmisén résztvenni.
17. Házaspáros-, illetve családközösségek szervezése és működésének segítése
17. 1. A kisközösségek szerepe a családpasztorációban
A közösség gondolata átszövi egész könyvünket, a különböző témák tárgyalása során újra és újra felbukkan. A családpasztorációs formákat ismertető fejezetekben többnyire mint végső cél szerepel, hogy tartsuk együtt, formáljuk közösséggé azokat, akikkel foglalkozunk. Miért olyan lényeges ez?
A közösségről szóló 3. fejezetben elméletileg már válaszoltunk a kérdésre. Hadd egészítsük ki ezt még néhány gyakorlati, a lelkipásztorkodás szempontjából fontos érvvel.
Egyórás szentségimádásra hívnak minden krisztushívőt Krisztus Király főünnepének előestéjén, november 25-én, szombaton a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve az esemény szervezői. Céljuk, hogy 17–18 óra között, Erdélyben és Kárpátalján 16–17 óra között húszezren imádkozzanak egyszerre.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) szervezői arra bíztatnak, hogy különböző helyszíneken, de egy időben, együtt imádkozzunk azért, hogy az önmagát értünk is feláldozó és az Oltáriszentségben velünk lévő Krisztust felismerjük és egyre jobban szeressük.
Az alább a válaszaink olvashatók néhány olyan felvetésre, amelyeket október 31-én protestáns hozzászólóinktól kaptunk. A visszajelzéseket minden kedves hozzászólónknak tisztelettel köszönjük!
„A reformációban nem a szétszakadást ünnepeljük, hanem a megújulást, az eredeti alaphoz való visszatérést.”
A reformáció nem megújulást jelentett, hanem szakítást. A jószándékot nem vitatjuk az ünnepükben, tévedésnek tartjuk viszont azt, mert képzelt dolgot ünnepel, a valóság feletti gyász helyett. Nem emberi gyász ez: a mi Urunk a szenvedése előestéjén imában gyászol, ami minket is erre kötelez. Az induló képünk erre kíván ráébreszteni – ha valakit sokkol is, terápia ez, gyógyító szándékkal.
Az elemzés első része itt. A kétrészes cikksorozat indító híre ide kattintva olvasható.
Az Amoris Laetitia apostoli buzdítás lényegében az elvált „újraházasodottakkal” foglalkozó 8. fejezete két helyen idézi Aquinói Szent Tamást álláspontja alátámasztásának érdekében. Az első ilyen hivatkozással egy régebbi bejegyzés foglalkozott, most a második hivatkozással foglalkozunk. Az alátámasztandó állítás szerint a házasságtörést állapotszerűen elkövetők bizonyos esetekben megmaradhatnak a megszentelő kegyelem, a szeretet állapotában.
Kilenc idézet a szent arsi plébánostól
Jézus Krisztus módot talált rá, hogy felmenjen a mennybe és ugyanakkor itt maradjon a földön. Megalapította az imádásra méltó Eucharisztia szentségét, hogy velünk maradhasson és táplálhassa lelkünket; hogy vigasztalhasson és társunk lehessen.
(Szentbeszéd a szentáldozásról)
„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,11a)
A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3 percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?) Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának 2012. május 30-i ülésén hozott határozata csak szeptember elején jutott a köztudatba, és felborzolta néhány katolikus pap lelki nyugalmát, különösen azokét, akik jó szívvel szoktak közreműködni az egyetemes imahét ökumenikus rendezvényein. A „hír” szerint „a reformátusok kárhozatos bálványimádóknak tartják a katolikusokat”. Vizsgáljuk meg hát, mi itt az igazság?
Az egyház nem szentel női papokat. A nők egészen más, különleges kiváltságot kaptak. Dr. Alice von Hildebrand katolikus teológus, filozófus levele:
Kedves fiatal barátnőm! Tudom, hogy a lányok szeretik a titkokat, és most egy titkot szeretnék megosztani veled.
A nemedet Isten választotta számodra; ő teremtett lánynak. Tudod, mit mondogatnak a lányoknak a feministák: hogy az egyház kezdettől fogva hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a nőkkel szemben. Vádolják, hogy alacsonyabb rendűnek, tehetségtelenebbnek kezeli őket, úgy tekint rájuk, mint akik a férfi kiszolgálására lettek teremtve. Megtagadja tőlük az egyházi hatalmat, nem engedi, hogy a legmagasabb méltóságban részesüljenek, vagyis pappá szenteljék őket, és így tovább.
Az Eucharisztikus világkongresszusra készülve, Dr. Alácsi Ervin atya ad minden hónapban egy-egy új szentbeszédet az Oltáriszentségről.
A brüsszeli katedrálisban megünnepelték a főeretnek Luther rejtélyes cselekedeteinek 500 évét. Mit tett ilyenkor komoly katolikusok egy kis csoportja? Urunk