A cím a Heti Válasz egy tavalyi írásából származik. Amolyan “átlag ateista” cikk, mondanák sokan. A cikk alatti egyik kommentárt viszont elolvasni ajánlom. 

“Elképzelem ahogy fejcsóválva olvassa ezt a cikket az átlagmagyar felvilágosult horoszkópolvasó ateista. “Ezek a bolond katolikusok” – sóhajt fel, aztán megnézi hogy a reggeli újság mit ír a csillagjegyéről a mai napra, bekapja a homeopátiás pirulát, majd munka előtt elmegy ügyet intézni. Útközben kikerüli a fekete macskát, a postán összegyűri a 13-as sorszámot és inkább a 14-essel áll sorba. A munkahelye előtt kutyagumiba lép, káromkodik egy nagyot (főleg a Jóistent emlegeti), majd leül az íróasztalához, és lekopogja, hogy semmi komolyabb baj nem történt.

Napközben megbeszéli a kollégáival, hogy milyen hülyék az orvosok mert nem grammos mennyiségben tömik az emberekbe a vitaminokat (holmi túladagolással rémisztgetnek), majd fel is írja magának, hol található a szcientológus ürge vitaminboltja. Nem megy velük kávézni, mert attól fél hogy savas lesz tőle a szervezete, helyette kimegy az irodaház bejáratához rágyújtani. Délután telefonál, a következő akupunktúrás kezelés időpontjáról egyeztet, majd megbeszélésre (magyarul: meeting) megy, ahol javasolja hogy a vállalathoz felvett új dolgozók írását grafológus elemezze.

Munka után benéz a vietnami csodadoktor stúdiójába, heverészik egyet a csodaágyon, ami köztudottan gyógyítja a leukémiát a sugárzásával (hiszen jádekő és vörösföld van benne). Majd hazamegy, bekapcsolja a TV-t, órákon keresztül bámulja a villogó dobozt. Elmorfondírozik azon, hogy a valóságshow szereplői miért nem tudnak jóba lenni egymással? “Mert Pista kolerikus, Szandi pedig szangvinikus természet” vonja le a nyilvánvaló következtetést. Persze az is lehet, hogy az előző életükben rivális bakkecskék voltak, vagy valami ilyesmit tanult a vigyori dalai láma besztszelleréből.

Este lefekvés előtt még beleolvas egy picit az agykontrollos könyvbe, aztán beteszi a tibeti szerzetesek kántálását a CD-lejátszóba. Csupa szép dologról képzelődik abban a reményben, hogy a gondolatai az univerzum rezgéseivel rezonálva odavonzanak hozzá mindent amit csak kíván, végül édes, delejes álomba merül. Az ördög pedig csendben homlokon csókolja, és gondosan betakarja az ágyikójában, hiszen holnap is lesz nap. Egy darabig…”

Létrehozva 2012. január 17.