A szentek boldog társaságából Szent Rozália, kit alig-alig ismertünk, egyszer csak megszólított bennünket, a még földi zarándokutat járó Első Szeretet Közösséget. Talán azért esett erre a kis imatársaságunkra a választása, mert a szekszárdi Szentháromság-szobor Szent Rozália barlangja feletti oltárt díszítjük az Úrnapi körmenet alkalmával sok-sok éve már, ki tudja?

A megszólítást az egymás közötti kis tanakodás után imafelhívásként értelmeztük, és elmondtuk mindezt Petkó Tamás plébános atyának, akinek azonnal megtetszett az ötlet, hogy legyen szabadtéri ima(fél)óra szeptember 4-én, Rozália napján, nyissuk ki Szent Rozália barlangját, és közösen kérjük őt közbenjárásra a mindenható Istennél a járvány ellen! Szabad kezet kaptunk az imák és énekek összeállításában. Nyomban el is kezdtük kutatni e kedves szent életét.

Sinibaldi rozália 1130-ban született és bizonyára meglepődtek kortársai, mikor előkelő, szép és gazdag hölgy létére mégis szerzetes szeretett volna inkább lenni, mint férjhez menni, de úgy látszik, megengedték neki, mert egész Palermo tudta, hogy remete életet él egy elhagyatott helyen lévő, zord barlangban! Mit is csinálhatott itt egy fiatal lány? Nos, reggeltől estig és éjszakán át is dicsérte az Urat!
Mi, akik ugyancsak megtapasztaltuk már a dicsőítésben rejlő erőt, igenis el tudjuk képzelni, hogy az önmegtagadás, a böjt, az állandó ima, engesztelés mennyire tetszik a Teremtő Istenünknek, és nyilván csodás kegyelmekben részesítette ezt a bátor ifjú hölgyet, akiről már életében elterjedt életszentsége híre, sokan fohászkodtak hozzá, de a barlangot nem találták!

500 évvel később Szicíliát nagy pestisjárvány sújtotta, és akkor jutott az emberek eszébe, hogy Rozáliát hívják segítségül! Ekkor látomásban maga Rozália mutatta meg barlangját, amit így is nagy nehezen találtak meg – s újabb meglepetés, az évszázadok alatt lecsepegő meszes víz megőrizte Rozália elpihent testét, ezért tudjuk, hogy egyik kezét a feje alá téve, másikkal keresztet tartva (erről azt vélik, hogy egy ezüst keresztet vitt magával,  semmi mást a nagy vagyonából), békés arccal távozott a földi életből – mint később megállapították – 1166-ban. A megtalálás 1624-ben történt, a maradványokat körbevitték Palermóban, s azonnal megszűnt a járvány! 1630-ban VIII. Orbán pápa avatta szentté Rozáliát. Magyarországon is hamar elterjedt a tisztelete.

A mi Rozália-szobrunk is a barlangban való fellelést idézi, a fején lévő rózsakoszorú nevének jelentésére, a koponya a pestisjárványra utal.

Miközben zajlott a megismerkedés – feltehetően a Szentlélek segítségével – a Szent Rozália Litánia is megszületett, mely Tamás atya jóváhagyásával máris imádkozható. Közben kiválasztottuk Ferenc pápa és Erdő Péter bíboros-érsek imáját a koronavírus-járvány ellen, s több ismert imát és dicsőítő taizéi éneket, és akik az imaalkalmon jelen voltak, tudják, hogy odakívánkozott az Isten hazánkért c. kedves énekünk és a magyar Himnusz is.

Bár a Szentháromság-szobor a város tulajdonában áll és rendben is tartja, hiszen pár éve zajlott a teljes felújítása, azért az Úrnapi körmenet előtt is és most még talán annál is buzgóbban csinosítottuk egy kis gazolással a környéket, sepréssel, pókhálózással magát a barlangot. Segítségünkre volt az egyik házaspár közösségi tagunk alig több mint 3 éves Inezke unokája is, s ha megkérdezted tőle, miért fáradozunk ma itt, csengő hangon azt válaszolta: „Szent Rozáliához imádkozunk, hogy ne legyünk betegek.”

Nagyon érdekes volt ezt az amúgy szekszárdi mesterek kezét dicsérő, különösen szép kovácsoltvas kaput kinyitni és az ugyancsak szekszárdi művész által készített szép szobrot egyáltalán megérinteni! Mindannyian emlékezhetünk, ahogy a felújítás után a Szentháromság-szobor beszentelése megtörtént!

Szeptember 4-én is körbeálltunk a szekszárdiak által egyébként is kedvelt találkozóhelyen – hiszen hívek és nem hívők is gyakran megállnak itt – az 1738-40-ben dúlt pestisjárvány elmúltáért hálából emelt szoborcsoportnál. Gyermekek ugrándoznak a hét szentséget felidéző hét párkányon, s talán fel is néznek Szent Sebestyénre, Szent Rókusra és Szent Bernardinra, akik ugyancsak pestis elleni védőszentek, de érdemes e szobron Szűz Mária, Világ Királynője alakját szemlélni a kis angyalok társaságában, és még feljebb tekinteni a művészi Szentháromság-ábrázolásra.

Szent Rozália nyitott barlangja feletti oltáron szép fehér terítőt fújt a szél, a stílszerű fehér rózsacsokor (mely e kis szertartás után a belvárosi templom oltárára került) az oltár közepén állt, előtte egy kereszt, hiszen a világ közepe (nem, nem mi vagyunk, hanem:) a kereszt Jézussal! Jól tudta ezt Rozália, ki kereszttel a kezében halt meg! Tamás atya teljes átéléssel vezet te a szabadtéri szertartást, megérintette őt is, hogy egy távoli föld leánya 850 év távlatában megszólított bennünket, aki e szép szoborban – ahogy Tamás atya fogalmazott – már szekszárdi szentté is vált! Legjobb hangú és gitározó tagunk vezette az énekeket, a szívünkbe olyan meghatódottság és öröm költözött, hogy szinte már el is felejtettük, hogy milyen nagy bajban kérjük Rozália és a többi szent közbenjárását, mígnem emlékeztetett bennünket erre a versmondás kitüntető tehetségével megáldott tagunk: a kb. 400 évvel ezelőtt keletkezett Szent Rozália himnusz elimádkozásával.

„…Sok üdők s esztendők után, Tested épen találtatván,

Dög ellen nékünk adatván, Áldunk segétséget várván.

Hála mennyei Felségnek, Szent Háromság egy Istennek,

Ki érdeméért e Szűznek, Végét adgya a mirigynek. Amen”

Szent Rozália és Ti, Égi Boldogságban lakó Szentek, könyörögjetek érettünk!

Ámen.

Szekszárd, 2020.szeptember 4. emlékére

Első Szeretet Karizmatikus Közösség

Forrás: Családunk, 114. szám, 2020. október, Szekszárd)

Létrehozva 2021. augusztus 28.