“Élem és megértem az Eucharisztia szépségét, mert egy katolikus nő a feleségem” – Orbán Viktor, magyar miniszterelnök

Orbán Viktor miniszterelnök interjút adott a Glas Koncila horvát katolikus hetilapnak. A beszélgetés június 17-én jelent meg a hetilap online felületén, a nyomtatott változat június 20-án kerül az olvasókhoz. Az interjú magyar nyelvű fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

– A horvát hívek a szeptemberben Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra és az azt kísérő eseményekre tekintenek előre. Nagyon meglepődtünk, amikor az elmúlt napokban a médiából vitákról értesülhettünk azzal kapcsolatban, hogy Ferenc pápa nem akar találkozni Önnel. Később kiderült, hogy álhírről volt szó. Ki tudná fejteni, hogy mi történt valójában?

– Az első tanulság az, hogy még a Szentatya sem védett az álhírek ellen. A magyar álláspont teljesen világos volt: a Szentatya egyszerre állam- és egyházfő. Államfőként a legnagyobb tiszteletadás illeti, ha pedig a Katolikus Egyház fejeként érkezik, keresztény alázattal fogjuk fogadni. Az Eucharisztikus Kongresszus nem magyar esemény, hanem egy Magyarországon megrendezésre kerülő nemzetközi rendezvény, amire a pápa is ellátogat. Ezért nem volt teljesen nyilvánvaló, mi fog pontosan történni protokolláris értelemben, ugyanis, ha csak Magyarországra jönne, minden világos volna, de itt egy nemzetközi eseményről van szó.

Én pedig egy politikának nevezett harcművészet résztvevője vagyok, amelyben a harcok mindennaposak, éjjel-nappal tartanak. Képletesen fogalmazva, amikor a páncélon egy kicsiny rés keletkezik, rögtön erre a helyre lőnek. Az, hogy ebben az esetben egy nemzetközi eseményről van szó, amely bizonyos protokolláris kérdéseket hagyott nyitva, megnyitott egy rést. És ekkor az egyház- és keresztényellenes körök elkezdtek ebbe a résbe lőni.

– Hogyan történhetett egyáltalán egy ilyen félreértés?

– Valóban van véleménykülönbség a Szentatya migrációval kapcsolatos véleménye és hozáállása, illetve a magyar kormány álláspontja között, amely nyilvánvaló és látható az egész világ számára. Mi erőteljesen ellenezzük a migrációt, a Katolikus Egyháznak pedig megvan a maga álláspontja. Ebből nagyon könnyű létrehozni egy történetet, amely szerint a Szentatya és a magyar kormányfő „nem értik egymást“, „nem egyezik az álláspontjuk“, és végül „találkozni sem akarnak“. Azonban nem a szeptemberi budapesti találkozóról szóló álhírek fájnak a legjobban. Különösen bánom, hogy nem vehetek részt Stefan Wyszyński bíboros boldoggá avatásán, amelyre a budapesti Eucharisztikus Kongresszus napján kerül sor Lengyelországban. Mi rendkívül nagyra tartjuk a lengyel katolikusokat.

– Éppen idén van II. János Pál pápa fenséges magyarországi látogatásának harmincadik évfordulója. Felejthetetlen akkori könyörgése és imája, melyben a diktatúra évei után Magyarország újjászületését kérte. Sikerült-e Magyarországnak újjászületnie az elmúlt három évtizedben?

– Még nem beszélhetünk újjászületésről, bár sok minden változott. Az ország szellemisége is nagyban változott. Az életnek nagyobb értéke van, de még nem kap teljes tiszteletet. Figyelem és érdeklődés tapasztalható az Egyház és Isten üzenete iránt, de nincsenek tömeges megtérések. Azt mondhatnám, hogy

az újjászületés nem történt meg, de sokkal jobb állapotban vagyunk a korábbihoz képest, és az újjászületés esélye is nagyobb, mint harminc éve.

Magyarország még mindig szekuláris állam, amely utakat keres Isten felé és támaszokat ezen az úton. A lengyel pápa politikai megváltást is jelentett, mivel a megváltás a szabadság kifejeződése, ő pedig ezt a megváltást politikai értelemben is elhozta nekünk. Úgy gondoljuk, hogy a lengyel pápa nélkül nem szabadultunk volna meg a kommunistáktól. Legyünk hívők vagy sem, a lengyel pápát szentként tisztelhetjük. Személyesen nagyon sokat köszönhetek neki, többször találkoztunk, és fontos dolgokat jelzett nekem előre. Mindig bátorított. Éreztük a magyarok iránti nagy és mély szeretetét.

– Mennyire erősek ma Magyarországon a predemokratikus struktúrák a kultúra, oktatás és média területén?

– A magyar lélekben általában él a vágy aziránt, ami fontosabb, és felette áll a személyes életnek. A magyarok ezt általában három irányban keresik: a család, a nemzet és Isten irányában. A megtérés is általában akkor történik, ha ez a három világ összeér. Ez egy fejlődő folyamat, nem mondhatnám, hogy ebben predemokratikus erők akadályoznak minket, senki más nem okolható ezért, ez a mi felelősségünk. Természetesen Magyarországon vannak ateisták, vannak egyházellenesek és liberálisok, akik mindent megtesznek a keresztény értékek terjesztése ellen. Megvan a médiájuk, szervezettek, erős civil egyesületeik vannak. Azonban ezekkel mi is ugyanúgy rendelkezünk a konzervatív oldalon – legalább annyi keresztény média van, mint keresztényellenes, a civil szervezeteink legalább annyira erősek, mint az övéik, talán még erősebbek is; a politikai pozíciókat mi tartjuk, mivel keresztény kormányunk van.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. november 11.