Beszélgetés Székely János püspökkel

Székely János szombathelyi megyéspüspök a nyáron többek között Međugorjében és Kacsikán, a román nemzeti Mária-kegyhelyen járt. Az itt szerzett tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük.

– Hogyan telik egy püspök nyara? Jut ideje pihenésre?

– Ez nagymértékben függ a püspök életmódjától és mentalitásától. Nekem is volt már nem egy olyan nyaram, amikor egyáltalán nem tudtam szabadságra menni. Idén, hála Istennek, jutott időm arra is, hogy pihenjek. Persze a nyár folyamán is nagyon sok a teendő. Június végéig a diakónus- és papszentelések, az évzárók és más ünnepek adnak elfoglaltságot, augusztus vége felé pedig már ismét sok a feladat. Nagyon kevés az az egy-két hét, amikor szabadságra mehetek. A szabadidő számomra alkalom a testi felüdülésre. Nagyon szeretek úszni, ezért is örülök, hogy idén pár napot a Balaton mellett tölthettem. De fontos a szellemi kikapcsolódás is, ilyenkor sokat szoktam olvasni. Leginkább persze a lelki feltöltődésnek örülök, hiszen más az, amikor én tartok lelkigyakorlatot, és más, amikor egyszerű hívőként veszek részt egy ilyen alkalmon.

– A különböző katolikus közösségek is kihasználják a nyári időszakot arra, hogy hosszabb időt töltsenek együtt. Fel szokta keresni őket is?

– Igen, természetesen. Az egyik legnagyobb élményem idén nyáron egy imatábor volt. Itt délelőtt a gyerekek egy-egy bibliai szöveghelyről beszélgettek, ráadásul olyanok vezetésével, akik csak néhány évvel idősebbek náluk. Sok érdekes programja volt ennek a tábornak, például éjszakai bátorságpróbán is részt vettek a fiatalok, ám amikor a végén megkérdeztük tőlük, hogy mi volt rájuk a legnagyobb hatással, a legtöbben a szentségimádást említették. Ezen az alkalmon ünnepélyesen vonultak be a mécsesekkel gyönyörűen feldíszített templomba, és volt, aki több mint három órán keresztül ott maradt. Az egyik fiatal – átérezve Jézus valóságos jelenlétét – könnyezni kezdett. Más arról számolt be, hogy életében olyan boldog nem volt, mint ezen az éjszakán. Jártam cserkésztáborban is, és idén tartottuk meg az első nagy országos roma lelkigyakorlatot. Különleges volt a papok kirándulása is. Nagy reménnyel töltenek el ezek a táborok, mert úgy látom, hogy a kegyelem működik, s emellett érzem az emberekben az Isten iránti vágyat és szomjúságot. 

– A püspöki kar Caritas in Veritate Bizottságának Facebook-oldalán lehetett látni egy képet, amelyen Međugorjében gyóntat.

– Valóban, a Regina Pacis közösség vendégeként több mint tíz napot töltöttem Međugorjéban. Nem volt semmi meghatározott feladatom, mindennap megmásztam a hegyeket, jólesett a testmozgás. Esténként pedig elmentem gyóntatni. Ez nagy hatással volt rám, az emberek egyszerű hitéből nagyon sokat tanultam. Van, aki húsz éve nem gyónt, és itt, Međugorjéban tette le az élete terheit. Međugorje különleges kegyelmi hely. Este hatvan-hetven pap ül ki gyóntatni. Valószínűleg sehol a világon nem gyónnak annyian, mint itt. Nagyon sok megtérés és megtisztulás történik Međugorjéban.

– Henryk Hoser püspök, a međugorjei plébánia Ferenc pápa által kinevezett különleges apostoli vizitátora beszámolt arról, hogy Međugorje még nem kapta meg a Mária-kegyhely minősítést. A pápa májusi döntése nyomán viszont az egyházmegyék és a plébániák már hivatalosan is szervezhetnek ide zarándoklatokat, nem csak privát formában, ahogyan eddig történt. Mi ma a hivatalos egyházi álláspont Međugorjéval kapcsolatban?

– Igen, Ferenc pápa engedélyezte a püspökök számára a hivatalos zarándoklatok vezetését. Hoser püspök kinevezése is azt jelzi, hogy Međugorje az imádság kivételes helye. Látványos változásként talán azt említeném, hogy a nagy, augusztusi ifjúsági találkozón idén sok püspök is részt vett. Látszott, hogy ezt a pápai engedélyt sok püspök atya nagy örömmel fogadta. Ez is jelzi, hogy Međugorje alapüzenetét az Egyház elfogadja és helyesnek tartja. Ennek lényegét az egyik ferences atya Dávid öt parittyakövéhez hasonlította: a mindennapi imádság – különösen a rózsafüzér imádsága –, a böjt, a bibliaolvasás, a naponkénti szentmise és a rendszeres gyónás. Ha valaki ezeket elkezdi gyakorolni, nagyon hiteles és intenzív keresztény életet élhet.

– A hétköznapi vallásgyakorlathoz képeset ez azért nehezebbnek tűnik.

– A mai nyugati világban mintha a kereszténység elvesztette volna a radikalistását és a komolyságát. Elég kényelmes világban élünk. Nagyon rokonszenves a kegyhely plébánosa, Marinko Šakota, aki még kisgyerek volt a jelenések kezdetén. Ő mesélte, hogy kispapként egy németországi szemináriumba járt, ahol szinte alig imádkoztak közösen. Tanulni lehetett, de a lelki élet nagyon sekélyes volt. Annyira, hogy diakónusként kért egy év halasztást. Hazautazott, és ezzel a bizonytalansággal a lelkében elment egy međugorjei szentmisére.

Az egyik ott szolgáló atya, Slavko Barbarić – aki ismerte a helyzetét – semmit sem kérdezve odament hozzá, megölelte, és meghívta egy böjtös lelkigyakorlatra. Marinko rögtön érezte, hogy odafentről jön a hívás. Kemény volt ez a böjt, csak kenyeret és vizet vettek magukhoz, emellett sokat imádkoztak. A böjt harmadik-negyedik napján csodás változást tapasztalt magában, ismét érezte, hogy a kegyelem betölti a lelkét.

Ugyancsak Marinko atya mesélte, hogy az egyik ferences testvérrel elég feszült volt a viszonya. Elkezdett nagyon intenzíven imádkozni azért, hogy képes legyen szeretni ezt az atyát. Az egyik nap éppen szállt ki az autóból, amikor észrevette, hogy ott áll előtte ez a testvér. Ránézve úgy érezte, egy csapásra minden haragja elszállt. Ebben a pillanatban a kegyelem titokzatos módon átalakította a kapcsolatukat. Később ez az atya is arról számolt be neki, hogy akkor benne is átfordult valami. Üdvös tehát az a međugorjei felszólítás, mely hitünk mélyebb megélésére hív.

– Merre mutat ez? Lehet, hogy hivatalos kegyhely lesz Međugorje?

– Ebből a szempontból fontos leszögezni, hogy a látnokok elmondása szerint a jelenések még nem zárultak le. Addig, amíg egy ilyen folyamat tart, az Egyház nem szokott végérvényes véleményt mondani. A magam részéről úgy gondolom, egy ilyen elismerés felé tartunk. Lehet, hogy az lesz majd a megoldás, hogy először az első néhány jelenést fogják elismerni.

Teljes cikk

Létrehozva 2019. szeptember 26.