Szabadulószoba vagy önismereti játék?
Véletlenül, a netet böngészve akadtam rá egy – első olvasásra kicsit értelmetlennek tűnő – cikkre, amely valamilyen játékot kínál az olvasók figyelmébe. Először a leírás alapján az a szabadulós játék jutott eszembe, amellyel (régebben) én magam is szívesen játszottam a neten. Olyan játékok ezek, amelyek különböző logikai feladatokat adnak, melyek megfejtésével kijuthatunk az adott szobából, házból és különböző zárt helyiségekből.
Volt, hogy csak egy üres szoba volt és különböző, elrejtett jelek által kellett rájönni, hogy hogyan lehet kiszabadulni. Nagy kihívásnak tűnt anno és nagyon szerettem. Most is szívesen indítanék el egy-egy ilyen játékot, de valahogy az évek során egyre rövidebbek a napok és egyre kevesebb az idő az ilyesfajta kikapcsolódásra. A cikket olvasva ezek az érzések és a hozzá fűződő élmények ugrottak be, de valahogy nem állt össze a kép. Így elkezdtem kutakodni, hogy mi lehet ez valójában.
A Mécses Szeretetszolgálat, mely a Magyar Börtönpasztorációs Társaság honlapja, egy játékot indított el. Online szabadulószoba, ahol nem kiszabadulsz valahonnan, hanem inkább bejutsz.
Nagyon ötletesen oldották meg a tervezők, hogy hogyan keltsék fel az érdeklődők figyelmét. Nem szeretném lelőni a meglepetést, csak annyit árulok el, hogy a játékot népszerűsítő kis videó, – mely a Mécses Szeretetszolgálat honlapján található – egy elég ismert film egyik részletét használta fel. A rövid film kínálja a lehetőséget, hogy válasszunk a „kék” vagy a „piros” kapszula között (ezzel talán közelebb vittem néhány olvasót a film felismeréséhez, de remélem, ez a kis információ nem elriasztja, hanem még inkább felkelti a kedves Olvasó érdeklődését).
Már a játék indulása szembe fordít önmagunkkal és egy próba elé állít, mert választanunk kell. Amennyiben a kék pirulát választjuk a játék véget ért, ha a pirosat, akkor olyan világba léphetünk be, ami az emberek többségének ismeretlen.
Bevallom őszintén, én egyelőre a kék bogyót választottam. Azt hiszem, ezt a döntést nem lehet öt perc alatt meghozni. Egy idegen világot (még akkor is, ha fiktív) nem tudok olyan könnyen a sajátomra szabadítani. Talán egy kicsit az is megijeszt, hogy ha elfogadom a piros bogyót akkor olyan tényekkel kell szembenéznem, amire még nem vagyok készen. Szóval, most még nem vágok bele, így nem tudom a tapasztalataimat megosztani.
Viszont nagyon remélem, hogy lesznek olyan bátor és elszánt emberek, akik belépnek ebbe az online világba és megosszák velünk az élményeiket!
Azoknak ajánlom, akik készen állnak egy igazi, lelki túrára (legalábbis a játék készítői ilyen élményekkel kecsegtetik a vállalkozó kedvű játékosokat).
A teljes cikk elolvasható itt.
Létrehozva 2019. április 1.