Egy kedves olvasónk vette a fáradságot, lefotózta és elküdte nekünk. Köszönjük – megosztjuk. A szerk.

. 1. A templom szent hely, Isten háza és a mennyország kapuja. Azért bemenet és kijövet a szenteltvizet ne fecskendezzük széjjel, hanem csupán keresztvetésre használjuk és jobb térdünket (nem a balt!) földig hajtva köszöntsük a legméltóságosabb Oltáriszentségben rejtőző Úr Jézust. Ha ki van téve a Szentség, akkor két térdet kell hajtanunk. Altalában térdenállva kell imádkoznunk a szentmise alatt Úrfelmutatástól áldozás utánig, saját szent áldozásunk után legalább 10-15 percig s a kitett Szentség előtt Szentségimádáskor, szentséges misék, litániák alatt. Kivétel, ha valaki gyöngeségből nem birja a hosszabb térdenállást. A pap áldását is mindig térdenállva és magunkra keresztet vetve fogadjuk.

2. A templomban nem torlaszoljuk el a bejáratokat, hanem beljebb megyünk, nem tolakodunk, nem nézegetünk jobbra-balra, hátrafelé, nem imádkozunk félig hangosan és nem beszélgetünk! Köpködni a templomban nem szabad!

3. A férfiak helye a padokban a főbejárattól jobbra, a nőké balra van.

4. Ne foglaljuk le a padok sarkát, nehogy a később érkezőknek rajtunk kelljen átmászniok. Nem formálhatunk jogot közös padokban egy megszokott helyhez, nem áll jogunkban mást onnan elküldeni. Illetlenség zsörtölődést kezdeni a templom szent falai között. A fiatalabbak, főkép a gyermekek, vonakodás nélkül engedjék át helyüket a padban náluk idősebbeknek, öregeknek.

5. A szentmise, prédikáció, litánia stb. kezdetekor legyünk már a templomban és csak a befejezés után távozzunk el onnan! Súlyos neveletlenség istenszolgálat, prédikáció közben be- és kijárni a templomból, ha csak súlyos ok vagy rosszullét nem kényszerít bennünket erre. Az ajtókat ne csapkodjuk, nyitva se hagyjuk, hanem csendesen nyissuk és csukjuk be!

6. Katolikus nő nem szentségteleníti meg az Isten házát szemérmetlenül rövid, kivágott vagy átlátszó ruhákkal. Ilyenekben a szentségekhez sem járulhat!

7. Fölöslegesen ne csevegjünk, ne köhécseljünk, hangošan ne sóhajtozzunk, olvasónkat ne csörgessük, a templomban idestova, ne járkáljunk, mert ezzel is zavarjuk mások áhitatát. Főkép közös istenszolgálat alkalmával ne viselkedjünk feltünően. (Pl. kitárni a karokat, a földet csókolgatni, a földön csúszni stb., megteheti kiki magában, ha a szive súgja, de nem a nyilvános istenszolgálatok alkalmával.)

8. A pap imádságára hangosan és értelmesen feleljünk mindnyájan, egyszerre és lehetőleg egyhangon. A közös énekben is vegyünk részt, különösen ha jó hanggal és jó hallással áldott meg bennünket az Isten! Az éneket azonban mindig az azzal megbizott kántor vezeti, sohase feledjük.

9. Virágot, pénzt ne tegyünk az oltárra, terítőkre, hanem vigyük a sekrestyébe s mondjuk meg, hogy hova szántuk. A pénznek a helye pedig a perselyben van!

10. A templomban Istennel és magunkkal foglalkozzunk, ne pedig másokkal! Hogyan imádkozik N, miért sir X, miért késett Y, ki ez az ismeretlen Z, milyen a ruhája: mind nem a mi dolgunk! Az sem a mi kötelességünk, hogy másokra rászóljunk: ne nézegessen, ne térdeljen, vagy álljon ide vagy amoda, stb. Gyerekre csendesen rászólhatunk, kivált ha rosszalkodik, felnőttre azonban nem, kivéve a súlyosan megbotránkoztató esetéket. A felnőttek, főkeppen a szülők, tanıtsak, intsék gyermekeiket illedelmes viselkedésre a templomban, ministrálás közben és a sekrestyében. Egyáltalán mig a templomban tartózkodunk, Istennél legyen minden gondunk es gondolatunk! A világias gondokat és gondolatokat hagyjuk erre az időre kivül!

Dicsértessék a Jézus Krisztus mindörökké! Egyházi jóváhagyással.

Egyházmegyei Könyvkereskedés kiadása, Veszprém.

Létrehozva 2022. július 2.