Steve Jobs, az Apple alapítója átalakította a vállalkozásról és innovációról alkotott hagyományos fogalmainkat. Tudta közeli halálát: a halandóság motivációs ereje hatalmas, valamiért mégis kevés szó esik róla.

Steve Jobs a magánéletben is formabontó és formateremtő volt. A „terveiről” és az „önmegvalósításról” rendszerint merev sablonokhoz szokott üzleti életben szokatlanul nyíltan, mélyenszántón és őszintén nyilatkozott mára klasszikussá vált stanfordi beszédében az emberi mulandóság és alkotóvágy összefüggéséről.

A 2005-ben, sikeres hasnyálmirigyrák-operációját követően a kaliforniai egyetem díszdoktori címének átvételekor a következőket mondta: „Az a tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amellyel csak találkoztam, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Mert csaknem minden – minden külső várakozás, minden büszkeség, minden megszégyenüléstől és bukástól való félelem – szertefoszlik a halál színe előtt, és csak azt hagyja meg, ami igazán fontos. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az általam ismert egyik legjobb módszer arra, hogy kikerüljük azt a gondolati csapdát, melyben arra gondolunk: van vesztenivalónk. Mert már meztelen vagy. És nincs rá ok, hogy a szíveden kívül mást kövess.”

“Csak három történet” – Steve Jobs legemlékezetesebb beszéde – Infostart.hu