Az alábbiakban a Catholic News Agency (CNA) január 11-ei interjúját közöljük Athanasius Schneiderrel, a kazahsztáni Asztana segédpüspökével, aki egyike az Amoris Laetitia első püspöki korrekciójának szánt “hitvallás” szerzőinek.

CNA: Excellenciás úr, mondana valamit annak a hitvallásnak a szükségességéről, amelyet ön, Peta érsek, és Lenga érsek kiadtak? Mi indította önöket a megfogalmazására?

Schneider püspök: Immár több éve létezik az Egyházban a széleskörű zavar nyilvánvaló és tagadhatatlan helyzete azoknak a katolikusoknak a szentségi gyakorlatában, akiket “újraházasodott elváltaknak” hívnak. Számos egyházmegye, valamint regionális és nemzeti püspöki konferencia vonatkozó lelkipásztori irányelvei végső soron engedélyt adnak ezeknek a katolikusoknak az Oltáriszentség vételére, annak ellenére, hogy nekik nem áll szándékukban végetvetni a szexuális érintkezéseknek azzal a személlyel, aki nem a törvényes házastársuk. Ezek az irányelvek a gyakorlatban ellentmondanak a jóváhagyott és elhált házasság abszolút felbonthatatlanságát kimondó isteni kinyilatkoztatásnak és egyetemes, rendes tanítóhivatalnak. Nemrég még az Acta Apostolica Sedisben, a szentszék hivatalos közlönyében is kiadásra került az a jóváhagyás, amelyet Ferenc pápa a Buenos Aires-i régió püspökeinek lelkipásztori irányelveire adott. Ez végső soron előrevetít, jóllehet egyedi esetekben és egy úgynevezett megkülönböztetési folyamat után, egy ilyen új szentségi gyakorlatot. Ez a gyakorlat azonban ellentmond az isteni kinyilatkoztatásnak, amely mindig és minden körülmények között tiltja az érvényes házasságon kívüli szexuális cselekményeket. Bárki, aki még mindig hisz Krisztus isteni szavaiban és komolyan veszi őket, el kell, hogy ismerje, mennyire károsak az ilyen irányelvek a hit és az Egyház tévedhetetlen tanúsága számára, amelyek szembenállnak “a válás járványával” és az ember “keményszívűségével” Isten parancsa iránt, aki egyértelműen megköveteli, hogy “Ne törj házasságot!”. Egy ilyen helyzetben csendben maradni vagy úgy tenni, mintha a veszély nem létezne, a valóság tagadását vagy az önálló gondolkodás felszámolását jelentené.

CNA: Hogyan viszonyul az önök mostani hitvallása ahhoz az imafelhíváshoz, amit közel egy évvel ezelőtt, 2017. január 18-án adtak ki? Helyénvaló ezt a két dokumentumot egymás fényében értelmezni?

Schneider püspök: Az imafelhívás, amit egy éve tettünk közzé, azt célozta, hogy a Szentatya Ferenc pápa számára Isten szükséges ajándékaiért könyörögjünk, hogy ő a lehető legegyértelműbben megerősítse a házasság felbonthatatlanságáról szóló változhatatlan tanítást és a vonatkozó szentségi gyakorlatot. Mivel a pápa ezt mostanáig nem tette meg, és még a Buenos Aires-i püspökök fent említett lelkipásztori irányelveit is jóváhagyta, szükséges volt nyilvánosan kimondani az Egyház változhatatlan tanítását és gyakorlatát. Egy dolog azonban bizonyos: egyetlen szívből jövő ima sem hiábavaló. Ha a hívek nagy tömegei, és különösen a gyermekek és a betegek gyakran imádkoznak, el fog érkezni az a pillanat, amikor az Apostoli Szentszék majd ismét világosan megerősíti – úgy, ahogyan azt a tévedhetetlen rendes és egyetemes tanítóhivatal áthagyományozta – a házasságon kívüli szexuális kapcsolatban, vagyis házasságtörésben élő személyekkel kapcsolatos változhatatlan tanítást és szentségi gyakorlatot. Hinnünk kell a mi Urunk e szavaiban: “Talán az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán megváratja őket?” (Lk 18,7).

CNA: Van három másik püspök és egy apostoli helynök is Kazahsztánban, akik sem a hitvallást, sem az imafelhívást nem írták alá. Őket is hívták, hogy ezt tegyék meg? Jelét adták ők annak, hogy az Amoris Laetitiát másképpen értelmezik?

Schneider püspök: Kazahsztán püspökei és ordináriusai lényegében nem értelmezik másként az Amoris Laetitiát. Ami az egyéni meggyőződések nyilvános kifejezését illeti, kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás szabadságát, mindenki saját lelkiismeretének döntéseinek megfelelően.

Forrás

Létrehozva 2018. január 20.