Minden ember szívébe vésett parancs: jót tegyél, rosszat ne tegyél! A különbségtétel nem mindig könnyű. A világ sokszor egészen mást mond jónak és rossznak, mint szerető Istenünk törvényei. A lelkiismeret iránytűje eltéríthető. Ezért fontos, hogy óvjuk és helyesen formáljuk a lelkiismeretünket. Felelősek vagyunk a lelkiismeretünkért!

„A saját lelkiismeretemet követem”, „Ilyen vagyok, így kell tennem”, „Így érzem helyesnek”. Óvatosnak kell lennünk az ilyen megfogalmazásokkal, nehogy – Benedek pápa kifejezésével – a „relativizmus diktatúrájába” sodorjanak, ahol mindenki a saját érzéseit tekinti irányadónak, a világ divatjait követve, ahelyett, hogy az élő Igazságot, Krisztust keresné és hozzá igazítaná a lelkiismeretét.

A lelkiismeret torzulhat, ha nem neveljük megfelelően. Az Istentől kapott szabadsággal visszaélve elnyomhatjuk, sőt ki is ölhetjük. A bizonytalan lelkiismeretnek több fajtája létezik; egyesekben több típus keveredik. Ha felismerjük az esetleges torzulásokat, könnyebb kiigazítanunk azokat, hogy Isten kegyelmével helyes, egészségesen érzékeny lelkiismerethez juthassunk.

Íme a lelkiismeret típusai:

1. TÉVES

Tévedéssel, hamissággal, önáltatással fertőzött lelkiismeret. Sokaknál akadnak vakfoltok a lelkiismeret formálása terén, még az igazi életszentségre törekvők közül is.

2. ELHANYAGOLT

Ennek az embernek egykor helyes lelkiismerete volt, ami megfelelő nevelés híján, szellemi és lelki tunyaság folytán elhomályosult. Téves elgondolások, önigazoló ideológák lepték el. Olyan ez a lelkiismeret, mint egykor szépen rendezett, virágos, gyümölcsöt termő kert, ahol a kertész fél évre szabadságra ment, és visszatérve azt tapasztalja, hogy a kertet felverte a gaz. A lelkiismeretet művelni kell, különben akárcsak a kert, megtelik az erkölcstelenség gyomjaival.

3. LAZA

Ebben a lelkiismeretben alig van már világosság, csak halvány fény pislákol. Az ilyen embernek csak a legsúlyosabb bűnök miatt van lelkiismeret-furdalása. Milyen gyakran elhangzik: „ó ember vagyok; nem ölök, nem lopok.” Jó kifejezője ez a mondat az ilyen típusú lelkiismeretnek, amely oly sok gyarlóságot észre sem vesz. Minél távolabb megyünk a fénytől, annál kevésbé tűnik fel a kávéfolt a fehér ingen…

4. ELNYOMOTT

Isten szüntelenül megtérésre hív, de sohasem erőlteti ránk magát. Szabad akaratunkkal visszaélve elnyomhatjuk a lelkiismeretünket és elutasíthatjuk Istent. Példa rá Dávid király, aki házasságot tört és gyilkolt, s bűne rút valóságát egészen addig tagadta, míg Isten Nátán próféta által fel nem ébresztette a lelkiismeretét. Szintén bibliai példa a Dániel könyvében szereplő két kéjsóvár vén, akik a szép Zsuzsannát megkívánva „szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget”.

5. AGGÁLYOS

Ez a lelkiismeret beteg, torz. Ott is bűnt lát, ahol nincs, vagy aránytalanul felnagyítja annak súlyosságát. Előfordulhat, hogy valaki aggályosságtól szenved, s közben észre sem veszi ténylegesen súlyos bűneit. Szent Maximilian Kolbénak és Lisieux-i Szent Teréznek is volt olyan időszaka, amikor aggályosságtól szenvedett. Szent Ignác is súlyos aggályokkal küzdött megtérése és életgyónása után. Mi a kiút? Az engedelmesség. Az aggályos lelkiismeretű embernek különösen fontos, hogy őszinte legyen gyóntatójához, engedelmesen kövesse tanácsait, illetve segítő szakemberhez forduljon. Másként nem szűnnek a kínzó gondolatok.

Létrehozva 2017. december 18.