Az egyház nem szentel női papokat. A nők egészen más, különleges kiváltságot kaptak. Dr. Alice von Hildebrand katolikus teológus, filozófus levele:

Kedves fiatal barátnőm! Tudom, hogy a lányok szeretik a titkokat, és most egy titkot szeretnék megosztani veled.

A nemedet Isten választotta számodra; ő teremtett lánynak. Tudod, mit mondogatnak a lányoknak a feministák: hogy az egyház kezdettől fogva hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a nőkkel szemben. Vádolják, hogy alacsonyabb rendűnek, tehetségtelenebbnek kezeli őket, úgy tekint rájuk, mint akik a férfi kiszolgálására lettek teremtve. Megtagadja tőlük az egyházi hatalmat, nem engedi, hogy a legmagasabb méltóságban részesüljenek, vagyis pappá szenteljék őket, és így tovább.

Bizonyára hallottad már ezt a szirénhangot, hiszen a média nagyszerűen terjeszti ezt a negatív üzenetet. Hogy cáfoljam e hamis vádakat, szeretném, hogy világosan lásd: a nők nemhogy nem szenvednek hátrányos megkülönböztetést, hanem egészen különleges helyet kaptak Istentől a megváltás művében. Már az Ószövetség utal küldetésük szépségére, de az csak az Újban teljesedik ki: Üdvözítőnk Édesanyjában, Máriában, a názáreti Szűzben, akit Isten öröktől fogva a Megváltó Édesanyjául választott.

Vegyük le a szekularizmus szemüvegét, és látni fogjuk, hogy a nők nemhogy nem szenvednek hátrányos megkülönböztetést, hanem sok tekintetben kiváltságosak. Ez az a „titok”, amit szeretnék veled megosztani.

Világra születésekor minden kicsi lány teste titokzatosan le van pecsételve; úgy mondhatnánk, a szüzesség fátyla fedi. Vagyis a teste titkot hordoz, és a titkot mindig fátyol takarja. A keresztény tanítás szerint ez a fátyol egy titkos kert bejáratát zárja el, amely egészen különlegesen Istenhez tartozik. Ezért nem léphet be oda senki, csakis Isten határozott engedélyével, amelyet a hitveseknek ad meg a házasság szentségében. Ha egy lány tud erről a titokról, érezni fogja: szolídan kell öltözködnie, hogy testének titka rejtve maradjon a parázna tekintetek elől.

A kislányok persze felnőnek. Milyen csodálatos, ha a menyasszony azt tudja mondani férjének a nászéjszakán: „Szüzességben megőriztem számodra ezt a kertet. Most Isten engedélyével átadom neked a kulcsát, és tudom, hogy tisztelettel fogsz oda belépni.”

Amikor néhány órával a férj ölelése után az asszony fogan, Isten az ő testében teremti meg a gyermek lelkét (hiszen sem a férj, sem a feleség nem tud létrehozni emberi lelket; egyedül Isten képes azt megalkotni). Vagyis személyes „kapcsolat” jön létre Isten és az asszony között, ami ismét azt erősíti, hogy a női test szent.

Emlékezz csak: Ő, akit az egész univerzum sem tud befogadni, kilenc hónapig a Szent Szűz méhében „rejtőzött”. Ha ebbe belegondolsz, ámulattal szemlélheted a kettős misztériumot, amelyet Isten rád bízott: hogy embert fogansz, akit Isten a maga képére és hasonlatosságra teremt, és hogy fájdalom és szenvedés közepette hozod világra. Gondolj arra, hogy Krisztus is fájdalom és szenvedés közepette nyitotta meg számunkra újra a mennyország kapuját, amelyet a bűn zárt be előttünk.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. november 2.