A napsütötte észak-spanyol Santander tartományban, nem messze Garabandáltól és Lourdes-tól található Limpias. A templom főoltára felett függ egy 300 éves fa feszület. Maga a corpus 2,34 m magas. A Megváltó alakját Pedro De Mena andalúziai szobrász faragta, aki 1693-ban Malagában halt meg. A Megfeszített arca különösen művészi, igen élethűen ábrázolja a haldokló Üdvözítő halálküzdelmét. (Ezért hívják „San-to Christo de la Agonia”-nak.) Felemelkedett mellkassal láthatjuk Jézust, amint ajka az utolsó lélegzetre nyílik és szeme vágyódva az égre tekint.

A kereszt eredetileg Isidoro Bernales limpiasi születésű gróf tulajdona volt, aki Cadizban, Dél-Spanyolországban lakott. E feszület előtt esdekel-tek Jézus segítségéért az emberek Cadizban, amikor a várost 1755-ben egy közeli földrengés következtében nagy tengerár fenyegette. A tenger egyre beljebb nyomult a városba. A lakosok körmenetben könyörögtek Istenhez, és szentképeiket is magukkal vitték. Úgy látszott semmi sem segít, mert a tenger egyre áradt.

Akkor a gróf engedélyével erős emberek kivitték a keresztet a tengerpartra, és a víz szélén felállították. És íme az áradat megállt! Ezen felbátorodva beljebb vitték a keresztet a visszavo-nuló áradatba, ott is felállították, és a tenger ismét visszahúzódott. (Még ma is látható a csodás esemény dátumát megörökítő márvány emléktábla Cadiz Caleta városnegyedében). Ettől kezdve ezt a keresztet csodatévőként tisztelték. Később a gróf utódai szülőhelyének ajándékozták, ahol először egy mellékoltáron, majd a főoltáron kapott helyet.

1919 böjtjében, március 22-30-ig, két kapucinus barát missziót tartott Limpiasban. A két pap megrázó beszédeinek eredményeként a falu minden lakosa szentségekhez járult öt ember kivételével. Amikor a misszió végén március 30-án, vasárnap reggel P. Agatangelo beszédet tartott, felkiáltott egy kislány, aki a kereszt közelében állt: „A Krisztus megmozdult, a Krisztus rám néz.” Utána azonnal felkiáltott egy második, majd egy harmadik gyerek is. Végül még ötven más személy is részesült a rendkívüli látványban. A jelenlévők megrendülten térdre estek. A prédikátor szavai szinte feleslegessé váltak, olyan csodálatos események következtek.

Megelevenedett Jézus alakja, mozgott a szeme, felnyitotta ajkát, megmozdította töviskoronás fejét, és arckifejezése is megváltozott. Előfordult, hogy arcszíne sötétkék, földszürke majd halottsápadt lett, míg vissza nem nyerte eredeti színét. Testét a halál verítéke borította, különösen nyakát és mellét. Időnként könnyekkel telt meg a szeme. Némelykor világos piros vér folyt sebeiből. Különösen a töviskorona sebeiből csordult le vére arcára és mellére. Majd oldalsebéből folyt vér és víz. Félig nyitott szája is megtelt olykor habbal és vérrel. Ezek a jelenségek élethűen tükrözték az Üdvözítő kínszenvedését és haláltusáját.

A sok zarándok között egy kubai püspök is eljutott Limpiasba. Rómában járt a Szentatyánál, amikor útközben Limpiasról hallott, de nem sokat adott a szóbeszédre. A santanderi kikötőben hajóra akart szállni Kuba felé, de ismerősei azt ajánlották neki, ha már egyszer itt jár, ne mulassza el a limpiasi feszületet megtekinteni.

A püspök ráállt és odautazott. Bement a templomba, ahol számos zarándok jelenlétében éppen szentmisét mutattak be. Az út fáradalmaitól kimerülten majdnem elaludt, de a tömegből felhangzó kiáltások magához térítették. Felemelte tekintetét, és egészen világosan látta, amint Krisztus lassan felnyitja, majd megint becsukja ajkát, amint fejét egyik oldalról a másikra fordítja, és a halálküzdelem látszik rajta, mintha éppen utolsó perceit élné. Délután mindez megismétlődött a megrendült püspök jelenlétében. Hazatérve pásztorlevelet bocsátott ki, leírta mindazt, amit saját szemével látott. Pásztorlevelét a hívekhez és az állami vezetőkhöz szóló komoly intelemmel fejezte be felszólítva őket, hogy addig döntsenek Krisztus mellett, amíg nem késő.

Az is előfordult, hogy a halálküzdelem olyan élethűen játszódott le a feszületen, hogy a jelenlévők felkiáltottak és Istenhez könyörögtek, hogy szűnjék meg ez a rettenetes látvány.

Említésre méltóak Pinar del Rio püspökének szavai: „A feszület szemei porcelánból vannak és mozognak, szája fából, mely felnyílik és összezárul, a feje is fából van, és mégis mozog. Nem lehet megmagyarázni az izzadást, még kevésbé a vért, amit arcán lecsorogni és száján kibuggyanni látunk. A fából készült mellkas tágulását és összehúzódását sem lehet természetes okokkal magyarázni. Itt minden csalás ki van zárva.”

Limpiasban feltűnő gyógyulások történtek, sok pap is visszanyerte egészségét. P. Agatangelo szerint a limpiasi feszület csodája kétségkívül „Isten végtelen irgalmának jele, aki az emberiséget számtalan bűne ellenére ki akarja emelni vakságából.” A spanyolok közadakozásból a Madrid melletti Los Angeles hegyen egy 24 m magas Jézus Szíve szobrot állítottak fel, melyet 1919. május 30-án nagy pompával, a királyi család és a püspöki kar jelenlétében áldottak meg. A király olvasta fel az áldás szövegét, amely mélységes hódolatot fejez ki Jézus Szentséges Szíve iránt. Sok család felajánlotta magát Jézus Szívének.

Limpiasban sokan tettek tanúságot a látott jelenségekről. Az orvosok és orvostanhallgatók különös pontossággal figyelték meg a haláltusát. Némelyek észrevették, hogy Krisztus szeretettel rájuk tekint, ami szívükben érintette meg őket. Mások egy szigorú tekintet hatására elerőtlenedve térdre borultak és bocsánatért esedeztek. Sok ezren írták le élményüket a sekrestyében lévő emlékkönyvbe. Ezek között van több püspök, pap, szerzetes, de van katona, egyetemi tanár, orvos, jogász, lapszerkesztő is. Sokan megvallották, hogy hitüket itt nyerték vissza.

A különleges esemé-nyek gyakran történtek olyankor, amikor zarándokok érkeztek, de leginkább 13 és 15 óra között, amikor Krisztus a kereszten szenvedett. Az egyik zarándoklat alkalmával a hívek már bent a templomban imádkoztak, míg hitetlen sofőrjük kint maradt, és csak később nagy rábeszélésre ment be a templomba. A kereszthez érve hirtelen felkiáltott: „Bocsáss meg!” –, és elsápadva földre roskadt. Krisztus tekintete bűnbánatra indította. A kocsiig sem tudott elmenni saját lábán, és vezetni is képtelen volt hazafelé.

Máskor egy jámbor apa járt ott hitetlen fiával. Az Üdvözítőhöz könyörgött, hogy adja vissza fiának a hit kegyelmét. Krisztus gyengéd és vigasztaló pillantással felelt az imára, de a fiú csak nevetett. Nevetése azonban nem tartott soká, rövid idő múlva hallani lehetett kiáltását: „Bocsáss meg, Istenem, bocsáss meg!”, és térdre borult a feszület előtt.

A „Del Pueblo Astor” c. újság a következő feltűnő eseményről tudósított: Amikor egy domonkosrendi atya a szószékre lépett, Krisztus több percen át jelentősen ránézett, azután becsukta szemét és ajkát, és úgy maradt a prédikáció végéig. Ekkor a szónok a keresztre tekintett és így szólt: „És most, szentséges Krisztusom, add reánk áldásodat!” Ebben a pillanatban Krisztus mosolyogva felnyitotta szemét és fejével bólintott, mintha igenlő választ adna.

(forrás: Tengernek Csillaga, 2000/2. szám)

Létrehozva 2017. október 29.