IRVING, Texas, október 9. (LifeSiteNews) — “Nyilvánvaló, hogy a felajánlás (Oroszországé) nem történt meg olyan módon, ahogy a Szűzanya kérte” – mondta Raymond Burke vatikáni bíboros a hétvégén a fatimai jelenések századik évfordulója alkalmából tartott találkozón, az esemény csúcspontjaként elmondott beszédében.

Hozzátette: „Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Szent II. János Pál pápa eltökélt volt a felajánlás véghezvitelében 1984. március 24-én és abban, hogy a Szűzanya elfogadta azt.”

Ugyanakkor a bíboros megjegyezte: “Égetően szükséges ma is a megtérés az ateista materializmusból és kommunizmusból, valamint Oroszország felajánlása Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oly módon, ahogyan azt Ő kérte.”

A vatikáni legfelsőbb bíróság korábbi feje egyúttal megismételte felhívását, melyet korábban, májusban a római Élet Fórumon intézett a hívek felé: dolgozzanak és imádkozzanak, hogy megvalósulhasson Oroszország felajánlása a Szűzanya Szeplőtelen Szívének az általa meghagyott módon. A bíboros idézte a jól ismert fatimai titok végét, amelyben a Szűzanya így jövendölt:

„Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog, a Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, Oroszország megtér és a földre a béke korszaka köszönt.”

A konferencián 700 résztvevő jelent meg, ezzel a fatimai jelenések százéves évfordulójának legjelentősebb észak-amerikai eseményévé avatva azt. Burke bíboros, akit több ízben is felállva ünnepelt a hallgatóság, előadásában részletesen foglalkozott a fatimai üzenetekkel, a Szűzanya jövendöléseivel, és a várható következményekkel, amennyiben nem fogadjuk meg intelmeit. A főpap szerint közvetlen kapcsolat van a harmadik titok közismert jövendölése, amely a papok és szerzetesek üldöztetéséről és vértanúságáról, valamint egy pápa haláláról szól, és az Egyház jelenlegi súlyos válsága között.

“Az Egyház pásztorainak, a Szentatyának, vele egyetértésben a püspököknek és legfőbb munkatársaiknak, a papoknak feladata a hit bátor továbbadása a maga teljességében” – tette hozzá. “Ennél fogva a harmadik titok különösképpen szól azoknak, akik pásztori szolgálatot látnak el az egyházban. Ha ők nem adják át a hitet, az Egyház változatlan tanításával és gyakorlatával összhangban, ha felszínes, zavaros vagy világias módon viszonyulnak hozzá, hallgatásuk a szó szoros értelmében véve halálos fenyegetést jelent azon lelkek számára, akiknek a gondozására felszentelték őket.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. október 11.