Doktori disszertációm utolsó fejezetein dolgozom a Tyndale House-ban, aminek az egyik nagy áldása, hogy egy csomó érdekes emberrel találkozom a világ minden tájáról. Tegnap egy ausztrál tudóssal beszélgettem, aki Tasmánia szigetén él, és rájöttem, hogy nekem az egyetlen szó, ami Tasmániáról eszembe jut, az ördög. Most megtudtam, mennyi szépség kapcsolódik ehhez a magyarországnyi tartományhoz.

Aztán van itt román teológia professzor, moszkvai PhD hallgató, cseh egyetemi tanár, afrikai, amerikai, dél-koreai, kanadai,és természetesen tucatnyi brit kutató. Kávészünetekben rengeteg izgalmas beszélgetés alakul ki abból, hogy kikérdezzük egymást a projektjeinkről és megismerjük egymás hátterét. Hadd meséljek el két részletet az elmúlt hét egy-egy beszélgetéséből.

Az egyik párbeszéd valahogy így zajlott egy holland professzor, egy botswanai teológus és köztem:

Én: Botswanában vannak búrok?

Botswanai: Nem, a mi területünkre nem jutottak fel. Tőlünk délre, Dél-Afrikában vannak.

Holland: A búrokkal kapcsolatban tudni kell, hogy ők nem gyarmatosítók voltak, hanem önálló telepesek.

Én: Emlékszem, gyerekkoromban láttam egy filmet, ami a búr-angol háborúról szólt, és én szomorú voltam a végén, mert a búrok veszítettek.

Holland: Mi úgy tanultuk, hogy az angolok voltak az agresszorok, a búrok csak védték magukat. Itt, Angliában, ahol élek, ennek az ellenkezőjét gondolják. A vicces az, hogy ez valahol mélyen még mindig bánt. (Nevet.)

Én: Botswanában mekkora a keresztények aránya?

Botswanai: A statisztikák szerint 72 százalék. De szerintem ez nem helytálló.

Én: Mennyivel vannak kevesebben?

Botswanai: Nem kevesebb, jóval magasabb az arány.

(A holland és én egyszerre nevetünk fel: erre a válaszra európaiként egyáltalán nem voltunk felkészülve.)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. október 7.