Július 24. és 28. között a zentai Jézus Szíve és Mária Szíve katolikus karizmatikus közösség szervezésében lelkigyakorlatot szerveztek.

A közösség odaadó, lelkes tagjai, szorgalmasan, immár ötödik alkalommal szervezték meg ezt a lelkigyakorlatot, de ahogy ők szerényen fogalmaznak: Jézus szervezte!

Az előadók Margaritha Valappila nővér és Manfred Maria Huber atya Németországból. A különös az egészben, hogy Margaritha nővér és Huber atya világszerte tartanak lelkigyakorlatot, voltak már mind az 5 kontinensen, de mindenhova csak egyszer, esetleg kétszer mentek el ezideig. De Vajdasággal, pontosabban Zentával, más a helyzet: ötödik alkalommal jöttek!

Mielőtt folytatnám, szeretnék néhány gondolatot megosztani a karizmatikus mozgalomról. Karizmatikus mozgalmak nem csak a katolikus egyházban vannak, hanem más szabadegyházakban is. A lényeges különbség, hogy a katolikus egyházban lévő karizmatikusok Mária-tisztelők! Mit is rejt magába a karizmatikus szó? Olyan ember, olyan hívő, aki használja a Szentlélek 7 ajándékát, amit már keresztségünkben megkaptunk, vagyis aki megengedi a Szentléleknek, hogy benne és általa cselekedjen. A karizma, valójában a Szentlélek olyan ajándéka, mely az Egyház (felebarát vagy közösség) javára végzett szolgálatban mutatkozik meg. A Szentírásban Szent Pál Korintusiakhoz írt első levele 12. fejezetében olvashatunk a karizmák fajtáiról.

Röviden a szervezőkről:

– Margaritha nővér, Németországban élő indiai származású szerzetesnővér. A karizmatikus megújulás ismert alakja. 18 évesen belépett a Szent József rendi betegápoló nővérek kongregációjába, és azonnal indult Németországba, misszióba. 40 év korházi szolgálat után hívta meg az Úr egy nővértársával együtt közel 60 évesen az evangelizálásra. Németországban Bad Soden Salmünsterben egy gyógyfürdőhelyen egy nyugdíjas doktornőtől ajándékba kapott egy 80 főt befogadni képes házat, ahol nővértársával és a doktornővel jelenleg lelkigyakorlatos házat működtetnek, nagyrészt adományokból.

– Manfred Maria Huber német származású plébános, Margaritha nővér segítőtársa 2008 óta.

Zentán, ezúttal az Emlék-iskolában volt megtartva a lelkigyakorlat, mely fő témája a sebzettség, a bűn, a bűnbánat, a kiengesztelődés, a megbocsájtás, a gyógyulás és a Szentlélek munkája volt. A mottója: „Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.” (Jn 6,47.)

Az ötnapos lelkigyakorlat kiváló alkalom volt arra, hogy kinyíljon lelkünk, hiszen a mai keresztények eltávolodtak Jézustól, eltávolodtak az Egyháztól, hogy idegen isteneket imádjanak. A résztvevők, mintegy 160 fő (előző években 80-100 résztvevő volt) lelkesen sereglettek össze Vajdaság több helységéből, sőt sok Magyarországról érkezett résztvevők is voltak. Mindannyian megtapasztalhattuk milyen óriási erő rejlik a zenés dicsőítésben, a szentségimádásban, a rózsafüzér-imádságban, a szentmisében és azt is, hogy a bűnbánat mennyire fontos lelki-fürdő.

Az atya és a nővér felváltva tanítottak bennünket:

– Mindannyian Isten tulajdonai vagyunk, Ő saját képmására és hasonlatosságára teremtett bennünket (Ter 1,27.). Törekedjünk arra, hogy Istent helyezzük mindig az első helyre, mert Ő a mi Szabadítónk, a mi Megváltónk. Isten nem követ el hibát, mert Ő tökéletes, és szüntelen adja a lehetőséget, a bűnös ember(ek)nek, a megtérésre. Csak meg kell szorosabban fogni Isten kezét.

– A félelem, aggodalom, kételkedések mind a hitnek és a bizalomnak az ellenségei.

– Sokan vannak, akik nem hisznek, mert nem olvassák naponta a Szentírást. A Szentírás Isten szerelmes levele hozzánk. Aki olvassa a Szentírást, az tudjab hogyan viselkedjen, illetve hogyan ne; tudja milyen a tisztességes viselet, vagyis mit ölthetek magamra, amikor templomba megyek és mit nem. A Szentírás mindenre választ ad. Aki rendszeresen olvassa a Szentírást, megismeri kicsoda Isten, milyen irgalmas és türelmes hozzánk. Mint ahogy az egyik dicsőítő dalban is énekeljük: „Kegyelmed nagy és türelmed hosszú, szerelmed mély és az égig él. Nem szűnök énekelni jóságodról, tízezer okom van, hogy zengjek még.”

– Isten szava olyan, mint a tűz, mint a pöröly (Jer 23,29.), áthatol mindenen, olyan, mint egy kétélű kard (Zsid 4,12.). Isten Igéje gyógyít (Bölcs 16,12.), megújít, erőt ad (Sir 43,34.), tanít (2Tim 3,16-17.).

– A hit nem más, mint Istenbe, Jézusba vetett bizalom. Elhiszem, amit mond, mert Ő nekünk mindig a legjobbat akarja. Vegyük komolyan Isten szavát! Ha hiszek, a családom is megmenekül, lásd ApCsel 16,31.

– Ha az emberek bűnben élnek, nem tartják meg Isten parancsait, Isten nélkül akarnak élni, akkor nem találnak békét. Istenről és az Egyházról sokan nem akarnak hallani. Sötétségben és félelmek között élnek, boldogtalanok és aggódnak. De János levelében ez így áll: „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság, Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.” (1Jn 1,8-10)

– Fontos a dicsőítés, mert a dicséretben Isten ereje rejlik. A dicsőítés erőt, békét, örömet, győzelmet ad.

– A napi imáról is tanítást kaptunk. Huber atya egy jól bevált „receptet” osztott meg velünk az imádságról: nagyon fontos Jézus jelenlétében legalább 15 percet csendben ülni, hogy meghalljuk mit is akar üzenni számunkra. Az imádság valójában engedelmesség.

– Hallhattunk tanítást még a bűnről, a Szentlélekről, a hitről, a bűnbánatról és bűnbocsánatról, a kiengesztelődésről, a megbocsátásról, a rózsafüzér imádság és a Mária-tisztelet fontosságáról, a Szentírás és a Katolikus Katekizmus rendszeres olvasásáról, a szeretetről és a szolgálatról.

– Margaritha nővér kitért még a mai kor nagy veszélyeire: a New Age tévtanaira is. Ma nagyon sok ember tévelyeg, mert eltávolodott az Egyháztól, az igaz tanítástól, a Szentírástól. Sokan nem hiszik el, hogy Istennek nincsenek mostohagyermekei, mindannyiunkat feltétel nélkül szeret, sőt tőle van életünk, minden képességünk, a két kezünk, lábunk, orrunk, szemünk, fülünk … Ő akart minket, az életre szeretett bennünket! Ezért ne adjunk teret életünkben a bűnnek, az ördögnek. Nyissuk meg szívünk Istennek, engedjük meg, hogy a Szentlélek vezessen. A Szentlélek megújít, szabaddá tesz, vezet. Ne zárkózzunk el a Lélek ajándékai elől, hisz mindezeket az Atyától ingyen kapjuk. Legyünk engedelmesek Istennek, legyünk olyanok, mint a gyermek, ahogy Jézus is mondja: „Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda” (Lk 18, 17.)

– Hálát adni, mindenért! A ma embere panaszkodik, szinte népbetegség lett, hogy panaszkodunk. Miért? Ha hálát adunk azokért a dolgokért, amit kaptunk (mindenért!), akkor megtudjuk, észrevesszük, hogy gazdagok vagyunk! Mindenünk megvan, ami szükséges. Mindent ajándékba kaptunk Istentől: Mid van ember, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Kor 4,7.)

– Tanítani gyermekeinket az Igére, az imádságra. Példát adni neki azzal, hogy együtt imádkozunk, hogy együtt megyünk a szentmisére. Legyen családi ima, imádkozzuk együtt a 91.zsoltárt, a rózsafüzért. Istennek terve van velünk, családunkkal, fogadjuk ezt el és erre tanítsuk meg gyermekünket. Csak akkor lehetünk boldogok az életben, ha megtesszük azt, ami Isten akarata a mi életünkkel. Merjük bátran megkérdezni Istentől: mi a terved velem? Mit tegyek? Milyen iskolát írjak be? Milyen szakmát válasszak? Hogyan neveljem gyermekem? Isten mindent lát, mindent hall, ismer bennünket, hisz Ő tervezett meg, Ő akart pont így, ahogy vagyunk. Tenyerén hordoz személy szerint mindannyiunkat. Minden gond az életben a bűn miatt van.

Igazi meglepetés volt számunkra, amikor a nővér elővette és megmutatta azt a rózsafüzért, amelyen Szent II. János Pál pápa imádkozott, valamint a pápa süvegét is láthattuk, fényképezhettük.

A bőséges tanítás után gyónási lehetőség is volt. Ebben az évben 7 plébános is eljött gyóntatni. Az esti tanítás alkalmával Margaritha nővér meg is jegyezte, hogy sokkal szebb lett az arcunk.

Úgy a nővér, mint az atya, a tanítást alátűzdelték a Szentírásból és a Katolikus Egyház Katekizmusából vett idézetekkel és különösen a Mária-tiszteletre fektettek nagy hangsúlyt. Figyelmeztettek, hogy: Jézus ezerszer is megszülethet Betlehemben, de ha bennünk nem születik meg, elvesztünk.

Testvéreim, kedves olvasók. Nehéz szavakba foglalni azt a sok kegyelmet, és leírni se lehet, amit kaptunk. Ezt meg kell élni… Megtapasztaltam, hogy az Egyház él, mert Jézus is él! Az Egyház működik, Isten gyógyít, szeret, erősít, hordoz. Előre is hívok mindenkit, hogy vegyen részt jövőre is ezen a lelkigyakorlaton, hisz a nővér és az atya is megígérték, hogy ismét eljönnek! Dicsértessék és áldassék érte az Úr neve! Ezentúl is imáimban hordozni fogom Margaritha nővért, Huber atyát és mindazokat, akik az újraevangelizálásban működnek, valamint a szervezőket is. II. Szent János Pál pápa, járj közbe értük és értünk, hogy az elvetett mag harmincszoros, hatvanszoros és százszoros termést hozzon!

Létrehozva 2017. augusztus 20.