Az első találkozás a szexualitással nagy hatással van arra, hogy mit gondolunk erről egész életünkben. Egész más a házasság elköteleződésében és biztonságában gyönyörűnek megismerni és megélni a szexualitást a szerelmünkkel, mint éretlen kamaszként átesni rajta csak azért, mert ciki, ha szűz még az ember tizen-néhány évesen. Sajnos, itt tartunk.

A Disney rajzfilmeken, és meséken szocializálódott generáció lányainak nagy többsége -a nagy csalódások előtt- a fehér lovon érkező szőke hercegről álmodozik, aki beleszeret és örökké együtt maradnak. Senki nem arra készül, hogy jó pár ágyban megfordulva, egyszer csak megjelenik a herceg, és onnantól lesz hepiend. A múlt meg semmit nem befolyásol. A fiúk is -szívük mélyén, a haverok előtt titkolva – vágynak életük társának megtalálására. Amellett, hogy kíváncsiak, milyen is az igazi szex.

Úgy gondolom, majdnem minden szexualitással kapcsolatos cinikus, kiábrándult megjegyzés mögött (ide számítom azt is, ha valaki pl. dugásnak degradálja le az egész dolgot) kell lennie egy hosszú és fájdalmas történetnek, ami talán már a szexualitással való első találkozáskor indult. Nem hiszem, hogy túl sok fiatal van, aki már kiábrándulva indul neki az első szexuális kapcsolatának úgy, hogy a szex csak szex, nem nagy dolog. (Ha igen, akkor valami nagyon el lett szúrva a szexuális neveléssel kapcsolatban.) Valami szépre, izgalmasra, jóra vágyik az ember lánya/fia az első alkalommal (is). És ha ez nem úgy történik, esetleg túl fiatalon, rossz partnerrel, rossz időben, rossz körülmények között, rossz háttérrel, rossz motiváció miatt (pl. otthonról menekülés, osztálytársak nyomása), akkor összetörik nemcsak az álomkép, hanem belül is valami…