„…Pio atya életében nemcsak mások szenvedésének enyhítése volt a cél, hanem saját szenvedéseiben is a legnagyobb kegyelmet kapta, mivel testi fenyítéssel vezekelhetett az évszázad embereiért.

A szenvedés megrészegítette Pio atyát. Az érzést nagyon nehéz kifejezni, hiszen minden normális emberi vággyal ellenkezik.

Senki sem szeret szenvedni. Még maga Jézus Krisztus sem, hiszen amikor közeledett a kereszthez, azt mondta: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem e keresztet!” Isten az embert örökkévalónak teremtette. A halál pedig az a szenvedés, mely magába foglal minden emberi szenvedést. Az, hogy Isten az embert örökkévalónak teremtette, azt jelenti, hogy szenvedés nélkül teremtette meg. Halhatatlannak teremtette, szenvedés nélkül. De akkor miért van a Földön szenvedés? Az ember bűne miatt. A szenvedés és a halál az ember bűneinek gyümölcse, azaz ezek további vezeklést jelentenek a bűnért. Ennél fogva csak egy mélyen vallásos lélek képes elfogadni a bűnért való szenvedést, hogy elpusztítsa a bűnt. Ez a bűnért való engesztelés. Jézus ezt hajtotta végre.

Jézus szeretetből vállalta a keresztet, a szeretetből vállalt szenvedés olyan édessé vált, mint maga a szeretet.

A legédesebb dolog minden emberi lény számára: a Szeretet. Ha valaki szeretetből szenved, a szenvedés maga is olyan édessé válik, mint a szeretet. Ezt mondta Pio atya.

A szentek között rajta kívül senki sem érte el a miszticizmus ezen szintjét. „

Forrás

Létrehozva 2019. szeptember 29.