Nemrégi közöltünk egy cikket arról, hogy a legújabb demográfiai felmérések szerint megpecsételi az ateisták sorsát a fogamzásgátlásba vetett hitük.

Nos, egy 2013-ban írt cikk tanúsága szerint katolikus családokban sincs már elég gyerek: az Illinois állam (Egyesült Államok) Westville városának Szent Mária plébániakerületében épp ahhoz, hogy a helyi katolikus iskola fennmaradjon. Az iskolát ezért végül bezárták és lebontották. A helyi plébános emiatt egy cikkben fakadt ki: “Önök kifogamzásgátolták az iskolát a létezők sorából!”.

Timothy Sauppé plébános atya cikkét magyar fordításban közöljük. A története és gondolatai tanulságait a magyar híveknek, atyáknak, és püspököknek is ajánljuk.

Egy idegen lépett be a sekrestyébe az egyik vasárnapi szentmise után. Számonkérő dohogással azt mondta: “Tizenöt évig voltam távol ettől a helytől. Hol vannak innen az emberek? És most még az iskolát is lebontják? Oda jártam gyerekként.”

Felemeltem a kezeimet, hogy lecsitítsam, majd nyugodtan így válaszoltam: “Had tegyek fel egy kérdést: Hány gyereke van?” Azt mondta: “Kettő.” Erre azt feleltem: “Ahogy mindenki másnak is. Ahol családonként csak két gyerek születik, ott nincs növekedés.” A hangvétele megváltozott, leszegte a fejét, és azt mondta: “És ők sem járnak már szentmisére.”

Sosem gondoltam, hogy valaha felteszem ezt a kérdést, de mióta be kellett zárnom a plébániakerület iskoláját, vakmerőbb lettem, és elkezdtem gyakrabban feltenni. Amikor öt éve a plébániára kerültem, az iskola már közmondásosan “az utolsókat rúgta”. A működése utolsó két évében mindent megtettünk azért, hogy több diákot toborozzunk, de végülis szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy 103 évnyi működés után az iskola többé nem fenntartható.

A bezárás előtti egyik ötletelésen a tanárokkal megkérdezték tőlem, mit tegyenek, hogy több tanulót szerezzenek. Az válaszoltam: “Nos, tudom, mit kell tenni, de hét évet várni kell hozzá.” Az idősebb tanárok nevettek ezen, de a többiek kérték, hogy tegyem ezt érthetőbbé: tudniillik, több gyereknek kell születnie. A 2010. januári levelemben, amit a püspökömnek írtam, az engedélyét kérve, hogy bezárjam az iskolánkat, így fogalmaztam:

Püspök atya, nehéz szívvel kérem ezt Öntől.

Mint Ön is tudja, a papokat nem azért szentelték, hogy általános iskolákat zárjanak be, hanem azért szenteltek minket, hogy Krisztusok legyünk a bánat és fájdalom közepette, ami minket sújt majd, ahogy elfogadjuk mind az Ön döntését, mind azt az elkerülhetetlen tényt, hogy a Szent Mária Általános Iskola többé nem fenntartható.

A gyakorlati ok egyszerű…nincsenek már gyerekek. Az elsődleges oka ennek az a fogamzásgátló és terméketlenné tévő mentalitás – azaz a Halál Kultúrája -, ami a házas katolikus keresztények egy jó részére jellemző. A végső eredmény a katolikus iskolák és plébániák bezárása.

Püspök atya, szükségünk van a vezetésére, hogy fellépjen a fogamzásgátló/abortáló/terméketlenné tevő mentalitás ellen, erőteljes módon, és minél hamarabb.

2010. májusában zártam be a iskolát. Most, három évvel később, bontjuk az iskola épületét. Összetörik a szívem, valahányszor ebbe a zárt iskolaépületbe megyek. Mindössze 50 éves, és igen, az ablakok és a fűtésrendszer cserére szorulnak, de egyébként az épület jó állapotban van. Manapság nem tudnak már ilyen masszív épületet készíteni. Nem telik el egyetlen hét sem, hogy valaki fel ne hozná az iskola bezárásának, most pedig a lebontásának ügyét, sóhajtozva, hogy milyen szomorú is ez.

De az épületbiztosítás költsége, meg az üres épület fűtésének költsége túlságosan megterhelővé vált az elöregedő és fogyó egyházközösség számára. A fogyás egyik oka kétségtelenül az, hogy a Halál Kultúrája ellen prédikáltam.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. április 14.