Az ünnepek alkalmasak arra, hogy találkozzunk olyanokkal, akikkel ritkán találkozzunk, illetve olyanokkal, akikkel gyakran találkozunk azokkal most másként találkozzunk, megálljunk és találkozzunk magunkkal és a Teremtővel is. Ezek a találkozások lehetőséget biztosítanak arra, hogy értékeljük az elmúlt időszakot, a jövőbe tekintsünk (a következő ilyen találkozásainkra).

Mindezt érdemes úgy tennünk, hogy a pozitív dolgokra (is) fókuszáljunk. Ilyenkor én mindig visszagondolok arra is, amikor valami nagy bosszankodásra okot adó dolog történik, akkor a feleségem mondja, hogy na vajon erre 1 év múlva, vagy éppen év végén fogunk e gondolni. Hát most jövök rá, hogy már nem is emlékszem rá.

Egy november végi facebook posztunkban már ajánlottam egy szép írást a hálaadásról (Jim Mathis: Ideje hálásnak lennünk. De miért is?) :

“Hálás vagyok, hogy olyan családba születtem, ahol megtanultam, hogy az élet megtapasztalásához, minden alkalmat meg kell ragadnom. Hálás vagyok, hogy megtanultam mindenki szeretni, mindenkit szolgálni, és senkit sem gyűlölni… Hálás vagyok, hogy Isten pont ilyennek teremtett, és hogy nem is kell másmilyennek lennem.” Hát ezek nagy dolgok, őszintén én (még) nem tartok itt (a “még” reményemet fejezi ki, hogy egyszer elérek ide), hogy őszintén, átéltem tudjak hálát adni, de így is nagyon hálás vagyok a családomért, barátaimért, azokért a dolgokért, amiben 2016-ban közreműködhettem akár a napi munkáról, akár oktatásról, akár az Egyházhoz kapcsolódó tevékenységekről van szó.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. január 1.