„Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.” (Róm 5,11)

Kérlek, Uram, vigyázz misszióban lévő barátomra. Gyógyítsd meg, Uram, fájó szívemet. Atyám, segíts, hogy bölcsen intézzem pénzügyi dolgainkat.

Atyám, most nagyon nagy szükségem van rád.

Ha egymásra rakosgathatnám imakéréseimet, biztos elérném velük az eget. Hosszú ideje hordom őket Isten elé, suttogva krízishelyzetben vagy a Vele megosztott, reggeli csendes perceimben. Jó tudni, hogy mindegyiket fogadja, mindegyiket hallja.
Egy ideje viszont elkezdtem másképp imádkozni.

Beszélgetni kezdtem Istennel, úgy, mintha a barátom lenne, valaki, aki nemcsak a kéréseimet fogadja, de akivel kétoldalú beszélgetést folytathatok. Talán furcsának hangzik az ötlet, de megvan a bibliai alapja.

A Rómabeliekhez írt levél 5. részében Pál arról beszél, hogy Istennek irántunk való szeretete következményeként jött el Jézus a földre. Isten azt akarta, hogy a kereszt és feltámadás által örökre omoljanak le a falak, amiket a bűn emelt. De Pál nem áll meg itt. Örömmel osztja meg velünk, hogy e kiengesztelődés által egészen új kapcsolatba kerültünk Istennel: a barátai vagyunk.

Isten barátként való felfogása nem csökkenti az Ő méltóságát és hatalmát. Inkább azt fejezi ki, hogy nemcsak megismerni akar, hanem magát is meg akarja ismertetni velünk.

Sosem fordulnék egy barátomhoz csak kérésekkel vagy erényei magasztalásával. Ráhangolódnék a lelkére. És ez kölcsönös lenne.
Nos, ezért kezdtem el másként imádkozni. Egy egyszerű kérdéssel kezdtem: Uram, mivel szerezhetek ma örömet neked?
És érkeznek a válaszok, némelyik egészen meglepő módon. Egyik nap a kétéves unokámat ringattam a karomban. Kimerült édesanyja lepihent a szomszéd szobában. Altatódalocskát dúdoltam, és a kicsi szorosan hozzám bújt.

Ez örömöt okoz. A lelkem mélyéről bukkantak fel ezek a szavak. Bizonyították, hogy Istennek tetszik, amivel foglalkozom.
Ő olyasmit látott, amit én nem. Talán az, hogy hozzám bújt, fejlesztette Josiah kicsi lelkében a biztonságérzetet. Sosem fogom megtudni. De Istennek örömöt szerzett, és ez elég.

Egy más alkalommal, kaptam egy sms-t egyik barátnőmtől. Rossz napja volt. El voltam foglalva, de éreztem a szelíd nógatást ott belül, ezért válaszoltam neki, és vagy negyedórát beszélgettünk. A végén biztosítottam róla, hogy nagyon szeretem, és imádkozni fogok érte. Aztán mielőtt folytattam volna a félbehagyott tevékenységemet, letérdeltem és imádkoztam.
Ekkor megint ott volt. Az a mélyről jövő tudás.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. augusztus 27.