Csak a cikk címét olvasva már-már lapoztam, kattintottam volna tovább, ám Baritz Sarolta Laura  domonkos nővér közgazdász szigorú, ám mégis bizalmat ébresztő képére pillantva mégis a maradás mellett döntöttem… Az érdekes, tanulságos beszélgetés gyorsan eloszlatta fellengzős előítéletemet, hogy ugyan már, ez a(z) (üzleti) világtól bizonyára elzártan élő apáca vajon mi újat tudna nekem mondani pénzről, gazdaságról, erkölcsről…? Bevallom, sokáig én is azok közé tartoztam, akiknek gondolkodásában – stílusosan szólva – Krisztus és Mammon nem tudnak egy gyékényen árulni…

Pedig volt már néhány pozitív élményem is az évek, évtizedek során, most ezekből szeretnék hármat megosztani a Kedves Reposzt-olvasókkal!

Még a rendszerváltás után családommal Debrecenbe készültünk osztálytalálkozóra, s olcsó szálláslehetőség után érdeklődve egyik barátom említette, hogy van a központtól nem is olyan messze egy keresztyén üzletemberek által működtetett hotel!

Először – természetesen – én is gyanakvással fogadtam az ajánlatot, gondolván, ez a keresztyén szó itt biztosan csak a reklám része, mert akkoriban talán még nagyobb volt ennek az aranyfedezete, meg lehet, hogy éppen az ilyen hozzám hasonló jámbor keresztyének lehúzására építik ezek a ravasz vámszedő-tanítványok az üzletpolitikájukat… Aztán azon kezdtem morfondírozni, hogy miért ne lehetnének olyan csodabogarak, akik tényleg keresztyének, tényleg megtértek, annak ellenére, hogy „bizniszmenek”…? Nem szaporítom tovább a szót: végül is emellett döntöttünk és nem bántuk meg.

A recepciós hölgy nem baltázott le, mert a főnök helyére parkoltam a kocsival… Reggel nem meredtek ránk szúrós, gyilkos tekintetek, mert a gyerekek végigdorbézolták az éjszakát… Mikor ki akartam fizetni a kávémat, csak egy mosollyal alátámasztott legyintés volt rá a válasz… Ja, s egészen családbarát volt az ár, utólag nem számoltak fel pluszban semmit, s nem is kaptunk kevesebb szolgáltatást… Sőt, az egész hotelnek a légköre, atmoszférája azt árasztotta magából, hogy itt jó helyen vagyunk, s különben is, egy hajóban evezünk…

Amikor elköszöntünk és mondtam nekik, hogy mindennel nagyon megvoltunk elégedve, csak azt hiányoltam – hogy a kákán is megkeressem a csomót… –  hogy miért nem tettek az éjjeli szekrényekre bibliát, a hölgy azt válaszolta, hogy akik idejönnek, azok hozzák magukkal a sajátjukat…

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. augusztus 18.