Ferenc pápa nem első ízben vet föl olyan kérdéseket, amelyekkel a katolikus egyházon túl a világot is meglepi. Egy szerzetesnő kérését átgondolva arra jutott, el kellene hárítani az akadályokat az elől, hogy nők is lehessenek diakónusok, azaz szerpapok, segédpapok. Reformátusok ezen kevésbé lepődnek meg, hiszen Magyarországon a 80-as évek második felétől a protestáns egyházakban nők is választhatók önálló lelkészi szolgálatra.

A katolikus egyházat azonban erősebben kötik tradíciói, ezért Ferenc pápát máris számos kritika és támadás érte. A diakónussá válás ugyanis a papi szolgálat közbülső fokának tekinthető, és sokan attól tartanak, hogy ha nők is betölthetik ezt a funkciót, onnan már nincs messze, hogy a miséző, esketési és temetési szertartást is végző papi rend tagjaivá váljanak. Néhányan talán emlékeznek arra, hogy XVI. Benedek pápaságának idején, hat éve adta ki a Szentszék azt a súlyos bűnnek számító cselekedetekhez kapcsolódó jogszabályt, amelyben a nők pappá szentelésének tilalmát fogalmazta újra.

A Biblia olvasása arra a következtetésre juttatott, hogy a nők szerepe a korai kereszténység idején sokkal fontosabb volt, mint ahogy az a későbbiekben alakult. Bosszúért, revánsért, győzelemért lihegő korunkban egyes egyedül Mária Magdolna alakjának arra kellene késztetnie mindenkit, aki keresztény mivoltára igényt tart, hogy újragondoljon három fogalmat: bűn, nő, megbocsátás. Ha Ferenc pápa az egyházi szolgálattevők, elsősorban a diakónusok körének nőkkel való kibővítésére tett javaslatát el tudja fogadtatni, azzal sokat nyerhet a katolikus egyház és az egész világ.

De az ezeréves vagy még régebbi egyházak arcához valahogy az is hozzátartozik, hogy tradícióikról nem könnyen mondanak le. Nem csak a katolikus, az ortodox egyháznál sem lehet nő a pap. Életemben egyszer voltam pravoszláv templomban, méghozzá húsvéti szertartáson, a kommunista Moszkvában. Élő szertartás résztvevője lettem anélkül, hogy oroszul tudtam volna, hatalmas erőtérbe kerültem, tömjént lóbáló papokkal, érces hangú férfiak zsigerekig ható énekével. Nem jutott eszembe az emancipáció.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. május 24.