A Budapesti Máltai Fiatalok által szervezett rendezvényen április 12-én, a budapesti Nem Adom Fel Caféban a fogyatékkal élő emberekről, tényekről és tévhitekről, az emberek viszonyulásairól és érzéseiről beszélgettek segítő szervezetek tagjai, önkéntesei, köztük fogyatékkal élő emberek.

Dénesné Spitzer Éva, az autista gyerekeket nevelő szülők Mozaik Egyesületének elnöke akkor kezdett foglalkozni a témával, amikor egyik fiánál autizmust diagnosztizáltak. Hasonló helyzetben lévő szülőkkel együtt alapították az egyesületet, hogy segíteni tudjanak egymásnak és mindazoknak, akik információkat keresnek, meg szeretnék osztani másokkal kérdéseiket. Családi vállalkozásként működtetnek egy kézművescsoki-manufaktúrát, minőségi termékeket gyártanak, együtt dolgoznak autista fiatalokkal – pozitív képet sugározva, a társadalmi szemléletformálást elősegítve.

Kovács Gábor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-magyarországi Régiójának ügyvezetője elmondta, hogy már az iskolában legjobb barátai közé tartoztak fogyatékkal élő gyerekek, fiatalon pedig önkéntesként dolgozott egy angliai farmon, ahol fogyatékkal élőkkel dolgoztak együtt. Húszéves tapasztalata alapján azt vallja, sok terápia, szolgáltatás nélkülözhető, ha sikerül bevonni a sérült embereket a munka világába. Elmondta, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy új kezdeményezés keretében egy pécsi elektronikai kisüzemben halmozottan sérült embereket és pszichiátriai betegeket foglalkoztat: jól dolgoznak, és nagyon jó közösséget alkotnak.

Benda Márta egy középiskolában dolgozik iskolapszichológusként, és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntese. Látássérültként saját élményét osztotta meg a jelenlévőkkel: tizenegy éves kora óta tanult integráltan, ami számára sokkal jobb volt, mint a vakok iskolája, ahová negyedik osztályos koráig járt. Szerencsésnek tartja magát, mert számára természetes látók között élni, dolgozni. Viszonylag könnyen talált munkát, pedig látássérültként és pályakezdőként ez nem volt egyértelmű. Iskolapszichológusként dolgozva könnyen alakított ki jó kapcsolatot a gyerekekkel. Elmondta ennek a titkát is: természetes számára, hogy beszéljen magáról, lehet kérdezni, lehet nevetni is az állapotából fakadó vicces szituációkon. Véleménye szerint a kamaszok nyitottak és elfogadóak, azt pedig különösen értékelik, ha valaki őszinte, nem játssza meg magát.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. április 14.