Liège-től 20 km-re található Banneux, a Liège-i Ardennek fennsíkján. 1933-ban Banneux mintegy 325 lelket számláló falucska, amelynek még  önálló plébániája sincs. Marietta, aki 1925. március 25-én született, egy hétgyermekes család legidősebb gyermeke. A Beco család nehéz körülmények között él, és a falu végén szegényes, és elhagyatott munkáslakásban lakik. Január 15-én, vasárnap este a jéghideg és sötét este beköszöntével a család várja a 10 éves Julien hazatértét, aki már reggel eltávozott otthonról.

1933. Január 15. Vasárnap: az első jelenés napja

Marietta az ablakon át a sötét éjszakába bámul. Hirtelen egy fényjelenségre lesz figyelmes. Azt hiszi, hogy az ablakpárkányon álló petróleumlámpa fénye verődik vissza, és átviszi azt a másik szobába. De amint visszamegy az ablakhoz, nyugtalanul szólítja édesanyját: “Egy hölgy van a kertben.” Anyja nem veszi komolyan, de meglepetésére Marietta tovább erősködik.  Legnagyobbik lánya nem álmodozó típus, és nem is különösképpen jámbor. Soha nem látják imádkozni, és már három hónapja nem jár misére, és hittanórára sem. Amikor édesanyja is kinéz az ablakon, és megpillantja a fényjelenséget, félelemmel telve kiált fel: “Egy boszorkány!” Marietta imádkozni kezd, és látja, amint a högy egy kézmozdulattal magához inti. Ki szeretne menni, de édesanyja bezárja az ajtót. Mire Marietta visszatér az ablakhoz, a jelenség eltűnik.

Az első jelenés legszembetűnőbb hatása Marietta megtérése. A következő hét szerdájától kezdve a többi hittanos gyerekkel együtt ő is ott van a reggeli fél nyolcas szentmisén. Jamin káplán nem tudja mire vélni a dolgot, mivel, mint a hét közül a legidősebb gyermeknek, Mariettának gyakran kellett segítenie édesanyjának, aki sokat betegeskedett. A káplán még más okból is meglepődik: Marietta nem volt jó tanuló, soha nem tudott jól válaszolni a feltett kérdésekre. De most hirtelen mindenre jól válaszol, noha 32 órányi hittananyagot kellett bepótolnia. Most először készült fel megfelelően a hittanórára.

1933. január 18-a, szerda – a második jelenés

Január 18-án, este 7-kor Marietta imára kulcsolt kézzel térdel a kertben. Nem reagál apja hangoskodására, aki hangos kiabálással próbálja a “boszorkányt” elhessegetni, majd elmegy, hogy figyelmeztesse a káplánt, de nem talája. 20 percnyi csendes imádság után Marietta ismét látja, amint a Hölgy kezének egy mozdulatával magához inti, miközben hátrálva távolodik. Marietta kimegy a kertből, és követi őt az országúton. Kétszer is térdre hull a fagyos földön. Harmadszorra a csatorna partján térdel le, egy forrás mellé, melyből víz áramlik. A Hölgy így szól hozzá: “Nyújtsd a kezed a vízbe.” Marietta a jéghideg tócsába meríti a kezét. Ezalatt elveszíti a rózsafüzérét, melyet csak másnap találnak meg. Elismétli, amit a Hölgy mondott neki: “Ez a forrás az enyém. Jó estét. A viszontlátásra.” Jamin káplánt még aznap este értesítik az eseményekről. Két tanú kíséretében el is megy a Beco családhoz. Mindezeket követően Marietta édesapja  így dönt: “Holnap meggyónok és megáldozom.” Ez a második megtérés.

1933. január 19. csütörtök este – a harmadik jelenés

Január 19-én, csütörtökön Marietta megkéri a Hölgyet, hogy mondja meg a nevét. “Ki Ön, szép Hölgy? “  ”A Szegények Szűzanyja vagyok.” ”Ó, a Szegények Szűzanyja.” – ismétli el Marietta. A Szűzanya  végigvezeti a kislányt az úton a forrásig. Marietta megkérdi:  “Szép Hölgy, Ön azt mondta tegnap, hogy ez a forrás az enyém. Miért az enyém? ”- s eközben magára mutat. Gyermeki naivitással azt hiszi, hogy az övé a forrás. A Hölgy mosolyogva feleli: “Ez a forrás a nemzeteké… a betegeké.” “Köszönöm, köszönöm!”- feleli Marietta. A Szent Szűz még hozzáteszi: “Imádkozni fogok érted. A viszontlátásra.” Marietta ismételgeti magában a “nemzetek” szót, melyet nem ért, amíg az út mentén visszatér a házba. Apját észrevéve odaszalad hozzá, és megöleli.

1933. Január 20. péntek – a negyedik jelenés

Január 20-án, pénteken Marietta egész nap ágyban marad, hogy kipihenje magát. Az éjjel rosszul aludt. 18:45-kor felébred, felkel, felöltözik, és kimegy a házból, annak ellenére, hogy a jelenlevő felnőttek ezt ellenzik, mire őket is magával hívja. A kiskertben letérdel, és néhány pillanatig csendben imádkozik. Amikor a Szűzanya megjelenik, így kiált fel: “Ó, itt van!” – majd beszédbe elegyedik a szép Hölggyel: “Mit kíván, szép Hölgy?” A Szent Szűz mosolyogva feleli: “Egy kis kápolnát szeretnék.“ – majd kitárja karjait, és jobb kezének egy mozdulatával megáldja a gyermeket, aki hirtelen összesik és elveszíti az eszméletét. Visszaviszik a házba, ahol magához tér. Három hét telik el a legteljesebb nyugalomban. Január 21-től február 11-ig a Mária megszakítja látogatásait. Az emberek közömbösekké válnak és lassan elmaradoznak. Csak Marietta marad hű ígéretéhez. A hideg ellenére minden este 7-kor a kertben van, hogy imádkozzék. Négyszer, ötször, hatszor, sőt hét alkalommal is elimádkozza a rózsafüzért. Sokszor teljesen egyedül morzsolgatja a szemeket.

1933. február 11. szombat – az ötödik jelenés

Az ötödik jelenésre február 11-én kerül sor. Marietta ismét a kertben térdel.  A  rózsafüzér másodszori imádkozása alatt hirtelen feláll, és a forráshoz megy. Útközben két alkalmommal is letérdel, majd kezét a forrás vízébe meríti, és keresztet vet. Majd hirtelen feláll, visszamegy a házhoz, anélkül, hogy valakire is várna, és sírva fakad. Megkérdezi apját, hogy mit jelent pontosan az enyhíteni szó, amelynek a jelentését nem ismeri, és kijelenti, hogy a Szent Szűz a következőket mondta neki: “Azért jöttem, hogy enyhítsem a szenvedést.” Bár elsőáldozása csak májusra van kitűzve, Marietta az ezt a jelenést követő napon első szentáldozásban részesül. Három nap telik el eseménytelenül, s az emberek  kiváncsisága máris csökkenőben van.

1933. február 15. szerda – a hatodik banneux-i jelenés

Február 15-én este, a hatodik Jelenés alkalmával csak hárman vannak.  Marietta tolmácsolja Jamin káplán kérdését: “Szűzanya, a káplán úr azt mondta, hogy kérjek egy jelet Öntől.” A Szűzanya válasza: “Higgyen bennem, és én is hinni fogok Önben.”  Marietta számára a következőkkel egészíti ki az üzenetet: “Imádkozz sokat. A viszontlátásra.” Marietta imádkozik, és elcsuklik a hangja. Leborul a földre, sír amiatt, hogy a Szűzanya eltávozik. Mária egy titkot is bízott a gyermekre.

1933. február 20. hétfő – a hetedik jelenés

Február 20-án, a 7. jelenés napján Marietta a hideg ellenére ismét a hóban térdel. Nyolc ember veszi körül, amint a rózsafüzért imádkozza. Hirtelen elvékonyodik a hangja és gyorsabban kezdi mondani az imákat. Elhagyja a kertet, útközben kétszer letérdel, majd letérdel a forrásnál is, ahol sírva imádkozik a miatt, hogy a Hölgy olyan hamar eltávozott.  Mária a következő szavakat intézte hozzá: “Kedves gyermekem, imádkozzál sokat.” Marietta ennek eleget is tesz: apja késő este, fél 11-kor, az ágyra borulva találja,  térdepelve, a rózsafüzérrel kezében aludt el.

1933. március 2. csütörtök – a nyolcadik és utolsó jelenés

Mariettának tíz napot kell várnia arra, hogy újra láthassa a Szűzanyát – immár utoljára. Március 2-án következik be a jelenés. Délután 3-tól csak úgy zuhog az eső. Este 7 órakor Marietta egy esernyő alatt kimegy a kertbe. Éppen a harmadik rózsafüzért imádkozza el, amikor egyik pillanatról a másikra hirtelen eláll az eső. Marietta hirtelen elhallgat, széttárja karjait, felegyenesedik, előrelép, letérdel, majd könyökére támaszkodva sírni kezd. Apja – megsajnálván – felveszi és karjában viszi be a házba. Újra elered az eső. A szegényes kis házban Marietta sírva közli az üzenetet, amelyet Mária rábízott: “Én a Megváltó Anyja vagyok, Isten Anyja. Imádkozz sokat.”  “A Szűzanya istenhozzádot mondott nekem. Soha többé nem láthatom őt.” Később ezt fogja mondani:  “A Szűzanya a szükségesnél eggyel több szót mondott: “Isten Hozzád!”

A Jelenések Kápolnájának triptichonját Léon Jamin, Louis-Marie Jamin káplán nagybátyja festette, Marietta útmutatásai szerint. Marietta az elbeszélések szerint nagyon kritikus volt s ötször festette át a képet a festővel. A legelső változatra így reagált; “Ó, de csúnya!” A másodiknál: “Milyen idősnek látszik!” Marietta olyan élethűen és spontánul írta le neki a Jelenést, hogy a festő egy idő után teljesen meg volt győződve annak hitelességéről. Szívét-lelkét beleadta a munkába, hogy a Jelenést a lehető leghűségesebben adhassa vissza. Ekkor, 1933. április 13-án, Marietta reakciója a következő volt: “Ó, milyen gyönyörű….. Igen! Milyen gyönyörű! Hogyan érte ezt el?” Néhány hónap elteltével Marietta bizalmasan a következőket közölte egy ismerősükkel: “Ha én úgy tudnék festeni, mint ő, akkor sem tudtam volna szebben lefesteni! “

Jamin abbé környezetében kialakult egy kis csoport, amely teljesíteni akarta Mária kérését, hogy építsenek egy kápolnát arra a helyre. A püspök atya nem ellenezte a tervet. A kertben felépített kis kápolnát 1933. augusztus 15-én 60.000 ember jelenlétében szentelték fel. 1933. december 8-án megalakul a Nemzetközi Imaszövetség, amelyhez már kezdetektől tömegesen csatlakoznak az emberek. Íly módon csatlakoznak a Banneux-ben naponta  végzett imádsághoz. 1934. szeptember 24-én a püspök jóváhagyja a Szövetséget. Kicsivel korábban ő maga is tagságért folyamodott. 1935. májusában az Imaszövetség már 100.000 tagot számlál. 20 év múlva világszerte 2 millió a tagok száma.

A jelenések kápolnája túl kicsiny, az idelátogató zarándoko száma nagy. Ezért a közelben egy kis sétateret alakítottak ki, amely 1937-ben lett kész. Liège püspöke már 1942-ben, majd ezt követően 1947-ben engedélyezte a Szegények Szűzanyjának tiszteletét. 1949. augusztus 22-án fenntartás nélkül elismeri a nyolc jelenés valódiságát. Ez annyit jelent, hogy meg volt győződve arról, hogy Mária 1933-ban valóban megjelent azon a helyen. 1985-ben II. János Pál pápa is elzarándokol Banneux-be.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. március 12.