Interjú Varga László kaposvári plébánossal

P. Vértesaljai László interjúja Varga László kaposvári plébánossal az eucharisztikus Jézussal való kapcsolatról, mint szegletkőről  

Laci atya, a következő eucharisztikus világkongresszust Magyarország rendezheti, most másodjára 1938 után. Melyek voltak az első gondolatok és érzések a hír hallatán?

Amikor meghallattam a hírt először, akkor tele lettem örömmel, hogy azt az ajándékot, amit évtizedek óta személyesen is megélek, és a közösségünk is megél, azt most országos és világszinten Magyarországon ünnepelhetjük. Nagyon remélem, hogy mindazt a tapasztalatot, amit az elmúlt évek és évtizedek alatt mi összegyűjtöttünk, azt közkinccsé tehetjük az ünnep alkalmából.   

Melyek ezek a személyes tapasztalatok, meg tudnád osztani velünk?

Pontosan 28 évvel ezelőtt fedeztem fel a szentségimádást és ez lett az életem forrása. Számomra a szentségimádás azt jelenti, hogy szeretettel szemlélem a Titkot. Szeretettel, vagyis hogy mindent megosztok a valóságosan jelenlévő Krisztussal, hiszen ő jobban ismer, mint én saját magamat. Szemlélem, mert befogadni akarom és nem irányítani, sem pedig kisajátítani a saját céljaim és érdekeim mentén, és titokként, mert kimeríthetetlen.

Évtizedek óta próbálom én is kimeríteni ezt a titkot, de egyre bőségesebb. A közösségünk életében ez ugyanolyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, mely – ahogy a zsoltárokban és Jeremiásnál olvassuk – mindig a kellő időben termi meg a gyümölcseit.

Minden helyen, ahol szolgáltam és ahol végeztem a szentségimádást, először egyedül kezdtem aztán a közösséggel folytattam. (Kaposváron) a Szent Imre templom 1998 január eleje óta egész nap nyitva van és folyamatosan megy a szentségimádás és jönnek az emberek. Úgy gondolom, ebből fakad az élet, mert a szentháromságos közösséggel való közösség az mindig közösségeket szül, mindig a kellő időben. Azt a közösséget, amire az egyháznak itt és most szüksége van.

A harmadik nagy gyümölcs pedig az, hogy az Eucharisztiában megtört Krisztus és a megtört ember az ugyanaz. Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, mondja Jézus, azt nekem tettétek és amikor ezt a kettőt együtt látjuk és együtt ünnepeljük, akkor ebből mindig az irgalmasság testi-lelki cselekedetei fakadnak. Ez most különösen nagy ajándék, hogy az irgalmasság évét ünnepelhetjük. Talán épp ebben a három szempontban tudnám összefoglalni, hogy mit jelent nekem a szentségimádás. 

Akkor ezen gondolatok jegyében, mit tudnál aláhúzni, hogy honnét induljunk ki, az egész magyar katolikus egyház és benne azok a felelős személyek, akik próbálják megtervezni és előkészíteni az előttünk álló négy évet, a nagy ünnepi eseményre, 2020-ra?

Van egy fölülről jövő szervezés, ami azt hiszem már elindult. Az alulról való szervezés, úgy gondolom, hogy minél több olyan templom vagy közösség kell, ahol beindul vagy folytatódik a napi szentségimádás, hogy rátaláljanak erre a forrásra, az élő víz forrására, elsősorban a katolikusok, de az a tapasztalatom, hogy mások is jönnek, nem csak a katolikus keresztények. Mert vágyakoznak, mindannyian vágyakoznak az emberek az Isten után és ha segítjük őket lelki-spirituális találkozáshoz, amiben az egyik leggazdagabb ajándék nekünk az Eucharisztia, akkor rá fognak találni. Nagyon remélem, hogy a 2020-ig hátralevő időben kiterjed az egész országban a szentségimádás gyakorlata, és így aztán szellemi-lelki síkon is elő lesz készítve alulról.

Az interjú elolvasható itt.

Létrehozva 2016. február 29.