Téves gondolkodási mechanizmusaink számos problémát okoznak. Felismerésük a megoldás első lépése.

Mindenkinek van egy alapállása saját magával és a világgal kapcsolatban. Ez határozza meg, hogyan fogjuk fel életünk eseményeit, helyzeteit.

Jó vagy rossz élmények hatására alapállásunk sérülhet, torzulhat. A sérült alapállás (pl. „nincs bennem semmi szeretetre méltó”) téves gondolkodást szül, amely számos érzelmi és egyéb probléma forrása.

A leggyakoribb téves gondolkodási mechanizmusok a következők:

Végletesség
Akire jellemző, hajlamos szélsőségekben gondolkodni. Saját magát abszolút sikernek vagy teljes csődnek, tökéletes szentnek vagy a legnyomorultabb bűnösnek tartja.

Túlzott általánosítás
Azt jelenti, hogy az ember egyetlen esetből általánosít. Aki így gondolkodik, egyetlen rosszul sikerült matekdolgozatból azt a következtetést vonja le, hogy nincs tehetsége a matematikához. Vagy ha egy lány kikosarazza, úgy véli, soha egyetlen nő sem fog vele szóba állni.

Szelektív látás
Akkor fordul elő, ha valaki egy-egy helyzetnek csak az egyik – többnyire a negatív – oldalát veszi észre. Ha a félig töltött pohárban a félig üreset látja. Például egy hosszú, fárasztó nap végén csak azon emészti magát, hogy mosatlan maradt a ruha vagy a piszkos edény – s közben szinte megfeledkezik arról, hogy becsülettel elvégezte napi munkáját és szeretettel törődött a rábízottakkal.

Gondolatolvasás
Mások viselkedésének vagy tetteinek indokolatlan, önkényes értelmezése. Például „Tudom, hogy X hülyének tart.” „Nem tetszik nekik a ruhám.” „Azért nem köszön a szomszéd, mert haragszik, amiért a múlt héten elfelejtettem kitenni a kukát.”

Létrehozva 2016. február 27.