La Salette, 1846

La Salette egy Isten háta mögötti kis falucska az Alpokban. 1800 m-es magasságban fekszik, a franciországi Dauphiné tartományban, Isère megyében, a grenoble-i püspökség területén. A természet fensége lenyűgöző erejű, grandiózus, de kietlen. Reggelente a völgyben csodálatos felhőjátéknak lehetünk tanúi. Isten mindenhatóságának erejét tükrözi minden. Esténként a hegytetőn lélekzetelállító csöndben hívogat a harang a gyertyás körmenetre.

La Salette Grenoble-tól 75 km-re, délkeletre fekszik, és egy 15 km hosszú, kiszélesített hegyi úton lehet eljutni oda. Az út kiindulópontja Corps-ban van, a Route Napoleon (N 85)-ról, amely a Grenoble-ból Gapba vivő út. Tizenhat évvel ezelőtt (1830-ban) jelent meg a Szent Szűz először, mégpedig Párizsban, a Rue de Bac utcában, ahol Labouré Katalin novíciának adott útmutatást és egy “csodás érmet”. De a Szent Szűz ezen közbenjárása ellenére a rossz továbbra is folytatódik a világban. 1846. szeptember 19-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén Szűz Mária azonban ismét megjelenik, ezúttal la Salette-ben.

A látnokok a következők:

• Maximin Giraud, 11 éves, becenevén Mémin, 1835. augusztus 27-én, Corps-ban született. Apja kocsikészítő volt. Édesanyját nagyon korán elvesztette. Apja újra megnősült, és mostohaanyja szívtelen asszony volt, aki a kisfiút gyakran étlen-szomjan zavarta ki a házból. Apja szerette első házasságából származó fiát, de nem merte megvédelmezni a mostohával szemben. Emiatt az alkoholban keresett menedéket. Maximin nagyon ideges gyermek volt, és meggondolatlan természetű. Misehallgatás helyett inkább rosszalkodni szeretett.
• Melanie Calvat, vagy Mathieu, majdnem 15 esztendős, aki 1831. november 7-én született Corps-ban. Sovány és félénk kislány volt, alig látszott 11 évesnek. Apja, Pieter Calvat koldusszegény, és alkalmi munkákból tengeti életét, mint kőműves és favágó. A család sokszor hetekig nem látja őt. Melanie házaknál koldult. 8 éves korától kezdve gazdáknál őrzi a birkanyájat. Igy került 1846 tavaszán Baptiste Pra gazda birtokára, Les Ablandis falucskában. A leányka tanulatlan és lassú felfogású volt. Imádkozni alig tudott.

Ezen a napon a szeszélyes Maximin helyettesíti Pierre Selme gazda juhászát, aki beteg. Igy találkozik az alkalmi pásztor Maximin a hivatásos pásztorlánykával, Melanie-val, fenn a hegyekben, a legelő tehenek között. Melanie hirtelen egy csodálatos tűzgömbre lesz figyelmes. Odahívja Maximint is. Mindketten látják, amint a tűzgömb lassan kettényílik, és hirtelen megpillantanak egy gyönyörű Hölgyet, akinek alakját napsugarak veszik körül. Egy sziklán ül, egy kiszáradt forrás mellett, és könyökét térdére támasztva, arcát kezébe temetve sír. Melanie az ijedtségtől elejti pásztorbotját, de Maximin így bíztatja: “Melanie, vedd fel a botot, én is készenlétben tartom az enyémet. Majd jól odasózok neki, ha bántani merészel bennünket.”

A fehér selyemruhába öltözött Hölgy lassan felemeli fejét, és karjait ünnepélyesen keresztbeteszi. Halk, szomorú hangon szól: “Gyertek közelebb, gyermekeim, ne féljetek. Én azért vagyok itt, hogy nagy újságot mondjak nektek.” A gyerekek félelme hirtelen elmúlik. Maximin, Melanie és Loulou, a kis pásztorkutya körbeveszik a Hölgyet. Melanie közelről látja ezt a szomorú, de fenséges Hölgyet. Maximint ezzel szemben elvakítja a ragyogó fény. A kiskutya elalszik. A szép Hölgy könnyes szemmel, tiszta franciasággal szól a gyermekekhez, akik ezt nem értik, mert csak a saját tájszólásukat beszélik. A későbbiek során ezerszer fogják ismételni a hallott szavakat, anélkül, hogy azok jelentését felfognák: “Ha az én népem nem akarja megadni magát, kénytelen leszek Fiam kezét rájuk bocsájtani. Már olyan súlyos ez a kéz, hogy nem tudom többé visszatartani.”

Maximin elgondolkodik a szavakon. Azt hiszi, hogy ez a Fiú az Édesanyját akarja megütni, és öklét összeszorítva ugrik közlebb, hogy megvédje a szép Hölgyet. A mennyei hang folytatja: “Már olyan régóta szenvedek miattatok. Ha azt akarom, hogy Fiam el ne hagyjon benneteket, szüntelenül könyörögnöm kell értetek, és Ti semmit sem törődtök vele. Bármennyit is imádkoztok, bármit is tesztek, soha nem fogjátok tudni meghálálni nekem mindazt, amit értetek tettem.” A Hölgy egyszerre a beszél első és harmadik személyben, mintha a teremtésben és megváltásban való közreműködését akarná hangsúlyozni. Igy folytatja: Hat napot adtam arra nektek, hogy dolgozzatok, s a hetediket magamnak tartottam meg, de még ezt is maguknak követelik az emberek. Emiatt oly nehéz Fiam keze.”

Később a teológusok arról győzködik a gyerekeket, hogy a Szűzanya bizonyára azt mondta, hogy “a Fiam adta nektek”, nem pedig azt, hogy ”én adtam nektek”. A gyerekek mindvégig kitartanak az első változat mellett.  Mária tehát Fia nevében beszél. Igy folytatja: “Azok, akik szekereken járnak, mást sem tesznek, mint káromkodnak és hiába veszik Fiam nevét. Ez a két dolog teszi Fiam kezét oly súlyossá.”A vasárnapi pihenésre vonatkozó parancs be nem tartása és a káromkodás. A Hölgy ezután a következményeket sorolja fel: “Ha a termés megromlik, ez csak a maguk hibájából ered. Az elmúlt évben súlyos kárt okoztam a burgonyában, hogy kinyíljon szemük. De nem szálltak magukba. Sőt, ha rothadt krumplira leltek, káromkodtak, és Fiam nevét megbecstelenítették. Ebben az évben tovább fog romlani a termés, és Karácsonyra semmi sem marad belőle.

Melanie Maximinhoz fordul, mivel nem érti, amit a Hölgy tiszta franciasággal mond. A szép Hölgy megelőzi a kérdést, és így szól: “Ó gyermekeim, ti nem értitek franciául. Hát akkor majd máshogy mondom. És corps-i dialektusban megismétli a mondottakat: “Ha a termés megromlik…” Épp úgy, mint ahogy 12 évvel később Bernadettel baszk dialektusban beszél. Majd folytatja; “Ha van vetőmagotok, ne vessétek el, mert az egész vetést el fog pusztulni a kártevők miatt, s az a kevés, ami még teremni fog, cséplés közben elporlad. Nagy éhinség lesz, de még azelőtt a hét évesnél fiatalabb gyermekek lázas betegségbe esnek és anyjuk karjai között halnak meg. A felnőttek az éhinséggel fognak bűnbánatot tartani. A diót féreg fogja megrágni, és a szőlő elrothad…” Ezután a Hölgy csak Maximinhez szól. Melanie ebből semit sem hall. Ezután ennek a fodítottja történik, Melanie kap egy “titkot.” Majd a Hölgy mindkettejükhöz szól, ezúttal egészen más hangon: “Ha az emberek visszatérnek Istenhez, a kövek és sziklák gabonahegyekké fognak változni, és bőséges lesz a burgonyatermés is.”

Majd hosszú csönd után ezekkel a szavakkal fordul a gyerekekhez: “Jól imádkoztok-e gyermekeim?”… “Nagyon keveset, asszonyom…” “Ó, gyermekeim, ez nem helyes, minden reggel és este figyelmesen kell imádkozni. Ha nincs időtök rá, mondjatok el legalább egy Miatyánkot, és egy Üdvözlégyet.  De ha van időtök, még többet kell imádkoznotok.“ És így folytatja: Csak néhány öreg nénike jár el a misére. A többiek a nyári hónapokat mindannyian végigdolgozták, még a vasárnapokat is. S a télen, amikor ráérnek, csak azért járnak el a misére, hogy kigúnyolják a vallást. A böjti időszakban úgy keresik a húst, mint a kutyák.”

Ezután a Hölgy Maximin emlékezetébe idézi azokat a beszélgetéseket, amelyeket apja folytatott egy másik gazdával a megromlott gabonáról. Maximin rábólint. Végezetül így szól a Hölgy: “Menjetek gyermekeim, mondjátok el  üzenetemet egész népemnek.” A gyerekek elképedve térnek vissza a faluba és elmesélik a látottakat-hallottakat. A forrásból, amely eddig majdnem teljesen ki volt száradva, gazdag vízsugár tört elő, s azóta is bőven ontja vizét. Az üzenet az egész vidéken elterjedt, s a következő év tavaszán már érkeznek is az első népesebb zarándokcsoportok, és keresztutat állítanak fel.

1847-ben a grenoble-i püspök által felállított vizsgálóbizottság kedvező jelentést bocsát ki. A jelenések első évfordulóján 50.000 zarándok keresi fel a helyet. 1851. szeptember 19-én, az egyszeri jelenés ötödik évfordulóján a grenoble-i püspökség mind a 600 templomában hivatalosan hirdették ki de Bruillard püspök atya döntését a hívőknek: “Úgy döntöttünk, hogy az 1846. szeptember 19-én történt  eseményeket, melynek során a Szent Szűz megjelent két pásztorgyermeknek a corps-i esperesi kerületben található, la salette-i alpesi plébánia területén, teljességgel hitelesnek ismerjük el, s a híveknek mostantól fogva jogukban áll, hogy azokban kétkedés nélkül higgyenek. Engedélyezzük a la saletti Szűzanya tiszteletét. Engedélyezzük, hogy tiszteletéről  prédikáljanak, és hogy ezen fontos esemény minden gyakorlati és erkölcsi következményét levonják.” A csodás gyógyulásokat követően sokan jöttek el La Salette-be, annak ellenére, hogy hegyi ösvényeken vezető, veszélyekkel teli négy órás utat kellett megtenniük… Létrejött a La Salette-i Miasszonyunk, a bűnösök közbenjárója tiszteletének búcsújáróhelye.

A jelenés során Maximin egyszerre észreveszi, hogy már nem hallja a Hölgyet, csak annak szájmozgását látja. A Szűzanya mindegyikükkel külön-külön közölt egy titkot, melyet sokáig nem akartak elárulni. 1851-ben közölték IX. Piusz pápával, de Bonald lyoni érsek, prímás parancsára. A gyerekek leírták a titkot, s azt lepecsételt borítékban vitték IX. Piusz pápához Rómába. 1851. július 18-án a Szentatya először Maximin levelét olvasta el, két követ kíséretében.

Első reakciója így hangzott: “Igen, ez a gyermeki egyszerűség és ártatlanság.” Melanie levelére egészen máshogy reagált: “Ezek büntetések, amelyek Franciaországot fogják sújtani. De nemcsak Franciaország vétkes. Németország, Itália, és egész Európa bűnös és nagy fenyítést érdemel. A nyílt istentelenség nem aggaszt olyan mértékben, mint az elvilágiasodás és a vallási közömbösség.” Maga elé nézve e bibliai szavakkal fejezte be monológját: “Ha nem tartotok bűnbánatot, mindannyian elvesztek.” Ezáltal a pápa kissé föllebbentette a fátylat a titokról. De sem ő, sem utódai sem hozták soha nyilvánosságra azt.

Vajon beteljesedtek-e a la salette-i jövendölések? A burgonyavész már 1846-ban megkezdődött. És valóban, már Karácsony előtt nem volt Corpsban burgonya. Sokan éhen haltak. Viktória királynő 1847-ben beszélt az angol parlamentben erről a szörnyű csapásról, amely egész Angliát, de főleg Irországot sújtotta, s amelynek során annak idején a károkat 12 millió font sterlingre becsülték. 1851 és 1856 között egész Európában tönkrement a gabonatermés, melynek következtében nagy éhínség köszöntött be. 1854-ben, csak Franciaországban, 150.000 ember halt meg kolerában, az elhunytak fele kisgyermek volt.

Corps-ban és La Salette-ben nem voltak áldozatok. Mindannyian még időben megtértek. 1847-ben Párizs környékén a rettegett lisztharmat támadta meg a szőlőt. 1851-ben Lyon környékén és az egész Isére-völgyben betegedtek meg a diófák. La Salette minden figyelmeztetése beteljesült. 1846-tól kezdődően Franciaországot forradalmak, éhínségek, kolerajárvány és háborúk sújtották. Az 1870-71-es francia-német háborúban Franciaországot térdre kényszerítette a Frankfurti szerződés: Franciaország elvesztette a háborút, 5 millió aranyfrank bírság megfizetésére kényszerült, és Elzász-Lotaringia német fennhatóság alá került.

Az írás elolvasható itt.

La Salette-tel kapcsolatban ajánlom még ezt az írást a szeretetláng blogról. Köszönet Győzőnek, hogy felhívta rá a figyelmet. A szerk.

Létrehozva 2016. január 14.