Rövid írásomat elsősorban katolikus Szentmiséken résztvevőknek szánom. Mivel Krisztusban testvérek vagyunk,  engedjétek meg, hogy tegező formában szóljak hozzátok.

Templomba, Szentmisére készülve készítsd elő a lelkedet. hangolódj rá arra, hogy az Úrral találkozol. Ne feledkezz el a szentségi böjtről – egy órával a Szentmise kezdete előtt ne egyél és igyál, legfeljebb vizet. A böjtöt akkor is igyekezz megtartani, ha életállapotod nem teszi lehetővé, hogy áldozzál. Az ünnepnek megfelelő öltözékben jelenj meg. A ruházat fejezze ki az Úr Jézus iránti tiszteletet és alázatot. Nem illik ápolatlanul, rövidnadrágban, ujjatlan, mélyen kivágott felsőruházatban templomban megjelenni. Nyári kánikulában a legkisebb táskában is elfér egy könnyű sál, amit a vállra lehet teríteni. Amúgyis jóval hűvösebb van a templomban, mint kint. A férfiak vegyék le a sapkát, kalapot. A nők régebben fátyollal vagy kendővel a fejükön mentek templomba, ma már csak egyes vidékeken szokás ez.

A templomba belépve szemeddel és szíveddel keresd az Oltáriszentséget.  Általában a főoltár tabernákulumában, oltárszekrényében van, az örökmécses világít előtte. Köszöntsd néma fohásszal. Tiszteletlenség és babonaság, ha az Oltáriszentség üdvözlése helyett valamelyik szent szobrát köszöntjük (pl. Szent Antal).

Beljebb lépve, keresztet vetünk a szenteltvízbe mártva az ujjunkat, az Oltáriszentség felé fordulva, mert ahogy az Írás is mondja: Az Úrra néz szemem. 

A keresztvetésről:

A keresztvetés által a hívő lélek megváltásunk jelét, a Szent Keresztet ölti magára, egész valónkat a Megváltó oltalmába ajánlja. Ez a mozdulat egyszerre jelképezi a megtisztulást és emlékeztet a keresztségünkre. A keresztjel vetése, írása kézzel vagy ujjal mindig a megszentelés, a megáldás, Istennek ajánlás céljából történik. A megváltásra emlékeztet, valamint arra, hogy az élet keresztje ránehezedik vállunkra. A keresztvetés kifejezi továbbá, hogy Krisztus kereszthalálára való emlékezéssel erősödünk küzdelmeinkben, és részesei akarunk lenni a megváltás gyümölcseinek.

Keresztvetéskor bal kezünket a szívünkre szorítjuk, majd jobb kezünket kinyújtott tenyérrel magunk felé fordítjuk, és úgy érintjük homlokunkat, szívünket (a nyugvó bal kéz fölött), majd bal és jobb vállunkat, egyenlőszárú (ún. görög) keresztet rajzolva magunkra. Közben halkan vagy magunkban áhítattal mondjuk: „Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

Menj ahhoz a padhoz, ahová le akarsz ülni. Itt jobb lábaddal kicsit hátralépve, térdedet egészen a földig engedd. Ha a térdhajtás nehézkesen megy, ne „pukedlizz” (vagyis, csak kicsit hajítsd meg a térded), hanem inkább hajtsd meg a fejedet. Ne ragaszkodj ahhoz, hogy mindig a pad szélén ülj! A templomban nincsenek „bérelt helyek”, ha valaki melléd akar ülni, húzódj beljebb. Helyes viszont, ha az oltárhoz  minél közelebb ülsz le.

A szentmisén semmi mást ne imádkozz, csak magának a szentmisének az imáit. Ne vedd elő a rózsafüzért (kivéve rózsafüzér imádkozásánál), hanem együtt mondd a miseszöveget a többiekkel és énekelj. Nem baj, ha eleinte nem tudsz minden szöveget és éneket, pár hét alatt mind megtanulható, ehhez segítséget ad a Hozsanna könyv, a pap, vagy valamelyik testvér. Éneklésnél alkalmazkodj a közösség szokásaihoz, tempójához és hangerejéhez. Nem szép, ha valaki – bármily jó hangja van is – elnyomja a kántor illetve a hívek énekét.

Létrehozva 2015. december 29.